Szerző: Papp Éva Mária
2016.08.22.
A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.
A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.
A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.