HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2016.09.18.
Kedves elvtársak, egy világ forrt egységbe bennem.
De legalábbis a szabad köztársaságok.
Történt pedig – ó, minden saga így kezdődik! – hogy mosni mentem én, a távoli Garay térre. Óh mit mesélhetnék arról, miként keltem át a hóval belepett hágókon, miken jéghidak vezetnek át, és közben jakok okítják ez embert a hinajána buddhizmusra… nem mesélhetnék semmit. Ugyanis a Garay tér környékén nincsenek jakok. Egyszerűen bevágtam a mosatlant a gépbe, kértem egy kávét és kivettem.
De aztán csoda történt.
A Bethlen Gábor utca sarkán könyvek. Darabjuk ötven forint.
Sztálin és Lenin vörösben.
Luis Aragon, “A kommunista ember”
Miao Csu-huang: “A Kínai Kommunista Párt rövid története”.
Na, adtam még egy százast, tényleg nagyon éhesnek nézett ki a néni.
És szomjasnak is.
Mikor látta, hogy kifizetem, adott még egyet, bónusznak.
Lesz Martovics “A ravasz Panyko” című művét.
Belelapoztam, és megrendült az Ég.
A röhögéstől azóta sem tudom rendesen lefotózni, mert állandóan remeg a kamera.
Hát, kedves elvtársaim, lássuk a Mű kezdő sorait:
“Nem sokkal virradat előtt, még sötétben kelt fel Panyko. Előhúzta ormótlan csizmáját, subát öltött, szavazati jogának igazolását és szavazócéduláját bedugta inge alá, közvetlenül a testére, erősen oda is szíjazta: nagyon félt, hogy elszedik tőle a szavazócéduláját.
Felesége adott neki egy fél kenyeret meg egy darab sajtot annak tiszteletére, hogy Panykónak ünnepnapja van, Hiszen életében először lát el közmegbízatást. A nagyhéten töltötte be hatvankettedik életévét, de a világ eddig még nem bízta meg semmivel.
Csak ebben az esztendőben választották meg a parasztok elektornak, hogy részt vegyen a képviselő megválasztásában.
…Amikor kilépett az utcára, koromsötét volt: az orráig sem látott. Átgázolt a mély, őszi tócsákon. Közel s távolban egyetlen élőlény sem látszott, mégis úgy rémlett, hogy ezer és ezer ember között halad. És mintha mindannyian ugyanazt az utasítást adnák neki, amit vasárnap, mise után a kommunista sejtben: “Vigyázzon, Panyko, senkinek ne adja oda a szavazócédulát, csakis a bizottságnak. Még ha maga a járásparancsnok akarná is kicsikarni magától, akkor se adja oda!…” Szavazati jogának igazolását felmutathatja, de a szavazócédulát még akkor se, ha egy százast adnak érte.
“Mi az, egy százas?” – válaszolta Panyko gondolatban – Ha a kínok kínját kell elszenvednem, akkor sem adom! Én ki tudok állni a népért!”
Kedves elvtársak, mi változott?
Megfejtéseket nem kérek beküldeni.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.