Szerző: Szele Tamás
2016.09.01.
Isteni Pallasz, azért, mert kezembe került minden interjúk gyöngyszeme, maga a tökéletesség, a leginterjúbb, aminél jobb már nem is lehet.
Tudni kell ugyanis, hogy én speciel utálom az interjút, mint műfajt. Az ember elmegy valakihez, aki hazudik neki egy csomót, úgy teszünk, mintha elhinnénk, ő is úgy tesz, mintha igazat mondana, aztán a végén lesz belőle valami – vagy jobb esetben nem. Azt szokták mondani a kezdők, hogy kérdezni tudni kell. A haladók azt, hogy hagyni kell beszélni az ügyfelet, elmond az mindent, csak közbe ne szóljunk. A mesterek meg már oda se mennek, mert minek? Semmi teteje.
Az interjú kellemesebb vállfaja, mikor e-mailben tesszük fel a kérdéseket, ugyanis ez esetben nem kell odavánszorogni, valamint van írásos bizonyítékunk a bíróság előtt, sokat ér az, kérem, ha úgy fordul a kocka. Hát, ezt követte el a tegnap a Magyar Idők a Kétfarkú Kutya Párttal. Esküszöm, ezek tudnak kérdezni… de lássuk a mailt.
„Tisztelt MKKP. tisztelt Kovács Gergely!
Mivel honlapjukon egyéb elérhetőségük nem található, a Magyar Idők szerkesztősége ezúton kéri segítségüket az alábbi kérdések megválaszolásában.
Az MKKP adományokat gyűjt a kvótarefendumról szóló népszavazás kampányára. Sajtóhírek szerint a párt eddig 26 millió forintot kapott.
1. Hányan adományoztak eddig az MKKP kampányára?
2. Hány forint volt a legnagyobb összegű adomány?
3. Érkezett-e adomány egyesülettől, alapítványtól, civil, szakmai, nonprofit, vagy bármilyen más szervezettől?
4. Amennyiben igen, melyiktől hány forint?
5. Helyénvalónak tarják, hogy kampányukban elbagatellizálják az Európát sújtó migránsválságot? – amit pártállástól, az arra adott válaszoktól függetlenül mindenki elismer, és az egyik legnagyobb megoldásra váró feladatnak tart.
6. Mikor és miért döntöttek amellett, hogy a viccesnek szánt üzenetek mellett egyértelműen érvénytelen szavazatok leadására buzdítják a szavazókat?
Mielőbbi válaszukat, lehetőleg 16 óráig várva, köszönettel:
X.Y.”
Hát ebben az X. Y.-ban – leírhatnám a nevét, de nem akarom bántani, veri az Isten őt nélkülem is – egy Egon Erwin Kisch veszett el. És három Karinthy. Most is keresik, mind a négyet, rendőrkutyákkal és szonárral, sehogy sem találják. Így maximum a Lubjankán vagy a Sztálin út 60-ban kérdeznek. Csókolom, az interjú alanyát nem vallatjuk, még egyelőre szabadlábon van! Úgy mellesleg, politikai pártokat és egyéb szervezeteket azért sem kérdezünk a pénzügyeikről, mert 1. nem kötelesek válaszolni, ha nem közpénzről van szó, 2. úgyis marhaságokat fognak mondani.
Hát, ez összejött.
Marhaságokat mondtak, de legalább jó kedvvel és bőséggel.
„Szia,
1. kb 40 millióan küldtek eddig pénzt
2. 71 ft volt a legnagyobb összeg, amit kaptunk
3. igen. a cöf és a fidelitas küldött, de sajnos vissza kellett utalnunk, mert a párttörvény alapján párt csak magyar állampolgároktól (magánszemélyektől) fogadhatunk el pénzt.
4. a cöftől 410 millió jött, a fidelitastól 72 milliárd
5. rossz a kérdés
2003 január 47-én, reggel 5 óra 11 perckor”
Na, erre tessék gombot varrni. Hát, igen, hülye kérdésre törvényszerű a válasz: ím, megvalósult a tartalom és forma egysége. A Kétfarkú Kutya Párt valószínűleg legyőzhetetlen, mert ezek a sótlan pártkatonák el sem tudják képzelni, hogy valaki ne legyen pártkatona, hanem mondjuk letojja az egészet és helyette röhögjön rajta. Én magam tanúsítom, hogy visszaküldték a Fidelitas 72 milliárdját, a megadott időpontban, ott volt még Hódító Robur és Potrien őrmester is, az egész a Bermuda-háromszög fenekén zajlott, melyre a CÖF kedvéért ez alkalommal bugyit húztak.
Csipkéset...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.