Szerző: Határátkelő
2016.10.28.
A poszt ötlete egy másik cikkről jutott az eszembe, melyben egy 7 éve Londonban élő magyar fiatalember beszél arról, hogy azt fontolgatja, visszaköltözik Magyarországra.
„Rájöttem, hogy kurvára nem érdekel Anglia. Tök jó ott legénykedni, de megismerkedtem a barátőmmel, aki magyar, és úgy döntöttem, hogy Magyarországon mégis jobb lakni” – mondta Csaba.
„Rengeteg mindent tanultam, sok új pozíciót kaptam azóta is, és megtanultam elkérni a szolgáltatásom árát” – tette hozzá a hét évet Londonban töltő, ott cégek informatikai részlegeinek újratervezésével foglalkozó fiatalember, aki most Magyarországon alapítana céget. (További részleteket itt olvashatsz.)
„Furcsák voltak az emberek”
Köztetek is van olyan, aki meglépte a hazaköltözést (a kommentjeit olvasgatva nem is feltétlenül érzi a legjobb döntésnek), és a minap az egyik poszt szerzője is arról írt, miként tért haza, hogy aztán amint tehette, vissza is térjen Franciaországba.
Ő akkor így írt: „Természetesen élveztük az elején az otthonlétet, hiszen rég nem voltunk már. Újra találkoztunk a családdal, barátokkal. Jó érzés volt otthon lenni, de mégis idegen. Furcsák voltak az emberek, sokan bezárkóztak, szomorúak és rohanósak voltak.
A nyár gyorsan telt. Nagyon jó volt, hogy elvihettem a lányokat azokra a helyekre, ahol én is felnőttem, ahol én is játszottam mikor gyerek voltam. Aztán azt vettem észre, hogy otthon is eléggé egyedül vagyok.
Valahogy a barátok és a család sem keresett minket nagyon, mint az én vártam volna. Tudjátok, minden csoda 3 napig tart. Jól van megjöttetek, de most már hagyjatok békén. Kb. ez az érzés volt bennem.” (A teljes posztot itt olvashatjátok el.)
„Amikor hazatértem, idegen lettem”
Mindez csak azért érdekes, mert a minap belefutottam egy írásba az Irish Times oldalán, ami pontosan erről szólt, és érdekesnek találtam, mennyire ugyanúgy (szinte ugyanazokat a kifejezéseket használva) írt a szerző arról, amiről Vicky is. Úgyhogy gondoltam, a téma megér egy posztot.
Az ír Anne Sheeran ugyanis így fogalmaz: „amikor elmentem, nem éreztem magam kivándorlónak, amikor hazatértem, akkor viszont idegen lettem. Mert végleg hazatérni kemény dolog, ez nem titok, viszont így is sokkoló”.
Pedig Anne „csak” két és fél évet töltött távol Írországtól, ahonnan 2012-ben, lediplomázása után költözött el, amikor munkát kapott Kaliforniában, ahonnan Mexikóba, majd Franciaországba vetette sorsa.
Pár hónapnyi vietnami és kambodzsai hátizsákos kalandozás után úgy érezte, ideje hazatérni Írországba és elkezdeni az „igazi, felnőtt életet”. Mivel diploma után egyből elment, tulajdonképpen nem tudta, mit várjon.
„A karácsonyi és más alkalmakkor megejtett hazalátogatások mindig programokkal zsúfoltan, baráti és családi látogatásokkal, nappali teázásokkal és éjszakai borozásokkal teltek. Soha nem jutott elég idő mindenre. Mindig könnyekkel a szememben búcsúztam, számolva az újabb visszatérésig hátralévő napokat” – írta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.