2016. november 6., vasárnap

SZTÁLINNÁL JÁRNI

MANDINER BLOG
Szerző: Kömlődi Ferenc
2016.11.05.

 
A grúziai Gori Sztálin-múzeuma a történelemhamisítás nehezen felülmúlható remeke, virtuális valóság, ahogy Berija and Co. láttatni akarta. A földkerekség egyetlen helye, ahol a barokkból csúfot űző Joszif Visszarionovics is szép és jó.
 
Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, azaz Sztálin a rendkívül erős mezőnyben (Hitler, Lenin, Mao stb.) is valószínűleg teljes joggal rászolgál a „világtörténelem legnagyobb gonosztevője” címre, de mindenképpen dobogós.
 
Megítélése azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy szülővárosában, a Tbiliszitől 50 kilométerre, szűk másfél órás minibusz-útra lévő koszos-kopott Goriban rendületlenül áll és virul a generalisszimuszról elnevezett, Grúzia „legnagyobb fiának” idealizált emléket állító, a történelmet igen szubjektíven kezelő, Gulágról, ukrán éhínségről, Csekáról és NKVD-ről, kivégzés-cunamikról, Molotov-Ribbentrop paktumról, katyńi tömeggyilkosságról, hidegháborúról nagyvonalúan megfeledkező, kategóriájában mégis tökéletes múzeum.

Sztálinbarokk kimaxolva
 
A „béke bajnokának” szülőviskójától pár méterre, Berija szellemi bábáskodása mellett már életében, 1937-ben rendeztek kiállítást, az alapötletből pedig 1957-re nyerte el kései sztálinista barokk formáját a parkosított közterületen álló múzeum.
 
Október középső két hetében Grúziát és Örményországot járva értelemszerűen megnéztem a Sztálin előtti múltjából csak egy hegyen magasodó várromot megőrző, egyébként jellegtelenségében jellegzetesen posztszovjet Gorit is. A remek konyhájáról és több ezer éves borkultúrájáról (a grúzok szerint a világ első borkultúrájáról) ismert országban – Gori közelében is – akad ezer és egy más látnivaló, ősrégi monostorok és magashegyek, orosz változattól eltérő ortodox katedrálisok és ókori emlékek, de az ínyenc a Dél-Kaukázusban is ínyenc, s mi más lenne ínycsiklandozóbb falat egy ködbe, esőbe hajló októberi zord péntek délelőtt, mint ellátogatni a derék Joszif Visszarionovics szülővárosába, a nevét viselő múzeumba? És ha már ott tengek-lengek, napnál is evidensebb, hogy megpróbálok pár szelfit készíteni a diktátor remekbe éppen nem szabott, de annál idealizáltabb szobraival
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.