Szerző: Ur Anita
2016.12.17.
Nem vagyok mérési szakértő, annyira értek ehhez a szakterülethez, amennyire minden diplomás ért valamennyire a saját területe mérési módszereihez. Az oktatáshoz viszont ezer szállal kötődöm, a kompetencia-alapú oktatás, képzés bármilyen életkorban pedig az egyik mániám. Hiszek benne, ismerem az elméletét és a mindennapi gyakorlatát is ennek a módszertannak, és a kutatási-mérési eredményeken kívül a hétköznapi életből is tudok rengeteg konkrét példát hozni arra, hogyan és miért működik az, ha nem biflázást, utánzást, elméletet, tankönyvet tanítunk, "anyagot adunk le"; hanem gondolkodni, értelmezni, tudást felhasználni, önállóan cselekedni teszünk képessé valakit. 5 évesen, 15 évesen vagy 45 évesen egyformán. Egy szemléletről van szó ugyanis, nem egy technikáról. Egy szellemiségről és elköteleződésről, amit első körben az oktatáspolitikának kellene felvállalnia ahhoz, hogy végre sikeres oktatási reformot lehessen végrehajtani. Messze vagyunk ettől, nagyon messze...
Sok helyről hallom már évek óta a PISA-felmérés kritikáját, már a bevezetésekor is nagy volt a felzúdulás a diákok, tanárok körében egyaránt: a fő érv ez volt: "nem ehhez vagyunk szokva", "hol van ez leírva a tankönyvben", "ilyet nem is tanultunk/tanítottunk" - érthető hát, hogy nem megy jól, "miért nem azt mérik, amit mi tanítunk"... Ugyanezzel a vállalhatatlanul gagyi érvvel védi most is az álláspontját és magyarázza a menthetetlenül gyatra, romló eredményeket a döntéshozó oldal. Mivel a felnőttek jó része még életében nem látott PISA-tesztet, ezért mielőtt tovább olvasnál, melegen ajánlom, hogy
nézd meg ezt az összeállítást vagyis inkább kvízt
még jól is fogsz szórakozni - az indexesek csinálták, és tök jó, mert végre nem egy ködös, távoli, érdektelen izé ez az egész, hanem te is kipróbálhatod röviden, élesben, mi a PISA-teszt. Testközelből minden érdekesebb. És érthetőbb is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.