Szerző: DÉS FANNI
2017.01.27.
Egyre több szó esik a magyar sajtóban is arról, ami több országban már legális, illetve az állam által támogatott szolgáltatás, hogy a mozgássérült és/vagy értelmi fogyatékossággal élő emberek prostituáltakat használva juthassanak szexuális kielégüléshez.
Olyan országokról beszélünk, ahol az általános prostitúciót is legalizálták/dekriminalizálták. Ausztráliában speciális bordélyházak vannak fogyatékossággal élő emberek számára, Svájcban „képzett érintők” állnak rendelkezésre, Hollandiában pedig államilag támogatott szolgáltatás a mozgáskorlátozott emberek részére a prostituáltak használata. Emellett többek között Csehországban és Angliában is „szexuális asszisztensek segítik” az értelmi fogyatékos, illetve mozgássérült emberek szexuális kielégülését.
Az Elle magazin témának szentelt cikke felvezetőjében ezt olvashatjuk:
„Alapjog-e a szex? Képzett szexuálterapeuta, fizetett szexmunkás, önkielégítésre alkalmas segédeszközök: csak néhány azok közül a megoldások közül, amelyekkel egy-két országban megpróbálják kielégíteni a fogyatékosok, az intézetben élők nemi élet iránti igényét. Ha ugyanis feltesszük, hogy mindenkinek joga van megélni a szexualitását, akkor ez a jog őket is megilleti. A téma viták kereszttüzében áll.”
Nemrég jelent meg a hír, hogy Németországban a Zöld párt szeretné, ha a mozgássérült, beteg, vagy rászoruló emberek számára prostituáltak használatát megtérítse az állam. A napokban az Indexen is feltűnt egy a Svájcban dolgozó „szociális szexmunkásokról” szóló cikk. Az, hogy a fenti szöveg embereket (prostituáltakról lévén szó, tipikusan nőket) egy lapon említ önkielégítésre alkalmas eszközökkel, már önmagában elég sokat elárul a szolgáltatás problémásságáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.