2017. április 24., hétfő

DELHUSA GJON ÚJ MAGYAR IDENTITÁSRÓL ÉNEKEL


AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2017.04.23.


Meglepően új tematikájú dallal lépett a közönség elé Delhusa Gjon új nagylemezén, amely megőrzi a zenész dallamvilágát, de többről is szól, mint eddigi dalai. A “Magyarország az én hazám” című dal a Himnuszt és más nemzeti énekeket is átható búskomorság, kilátástalan életérzés helyett egy másik magyar identitásról szól

Mindjárt a dal első sora a Himnuszra utal, de azt mondja, hogy “Nem tép a balsors, hanem Isten áld”. Nem szükségszerű és nem törvényszerű, ami Magyarországgal történik, és ami az eddigi történelme során megesett vele. Egy rossz magyar identitás a nemzeti tragédiák oka, és nem a balsors...

A magyarok tragédiájának oka, hogy a nemzetet egy vallással azonosítják, mindig rosszul választanak barátot és ellenséget, “ellenség lett, ki volt testvér”. A dal nem aktuálpolitizál, nem a jelenlegi politikai rendszerről szól, hanem általános igazságokat és időtlen magyar helyzeteket mond el, amikor például azt mondja, hogy “zsarnoknak adtuk édes életünk, megromlott tiszta jellemünk”. Ez végig elkíséri a magyarokat a honfoglalástól napjainkig, de semmi nem hitelesíti jobban, mint a mai Magyarország, amely századok óta nem változik, csak rövid időkre.

A dal a “menni vagy maradni” örök kérdését veti fel, és a századokon át zajló fájdalmas veszteségekre utal: “hová lett szomszédunk?” A szomszédunkat hol ez mészárolta le, hol az, hol a holokausztba vitték el, hol kivándorolt a nagyvilágba. Delhusa Gjon dala annyiban is különbözik az eddigi “Magyarország”-daloktól, hogy szembenézést sugall, nem hárítja át a felelősséget, és ennek alapján ad reményt a megtisztulásra.

Azt énekli “Emészti lelkemet a bűn, önvád”, ami egyáltalán nem jellemző a magyarokról szóló versekre és dalokra, amelyekben mindig más a hibás. Azt mondja, “Megbántam már a hallgatást, szívemnek kell a megváltás” – ez éppen ellenkezője annak, hogy “megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Ami egyrészt nem igaz, másrészt arra késztet, hogy nem kell tenni semmit, semmiről nem mi tehetünk. Ha valamit rosszul tettünk, megbűnhődtük.

A nagy nemzeti öncsalás cáfolata mellett azonban a refrén hamisítatlan hazaszeretetről szól, az érzelmekre is ható elkötelezettségről és kötődésről, azt jelezve, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt: ha nem hitegetjük magunkat, “száz csodája vár még ránk”. Az ének utolsó versszaka egy egészen más magyar identitást ad, mint a hagyományos nemzeti identitás, amely éppen a szabadsággal szemben áll...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.