ÉNKÉPVÉDŐ HAZUGSÁGAINK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív.pszichológia
2017.04.30.

Elő­for­dult már veled, hogy téved­tél, rosszul emlé­kez­tél vala­mire, vagy elkés­tél egy fon­tos talál­ko­zó­ról, majd ezt követően elszán­tan bebi­zo­nyí­tot­tad, hogy mégis iga­zad volt, és nem te kés­tél, hanem a másik emlé­ke­zett rosszul az idő­pontra? Te mikor hazud­tál utoljára?

Miért hazu­dunk?

Egy­szerűbb­nek tűnik hazudni, ahe­lyett, hogy fel­vál­lal­nánk a hibá­in­kat, hosszú távon azon­ban nem kifizetődő. Az énkép­védő hazug­sá­go­kat, melyek meg­ér­té­sé­ben egy pszi­cho­ló­giai foga­lom, a kog­ni­tív disszo­nan­cia segít­het.

A kog­ni­tív disszo­nan­cia egy olyan feszült­ség­gel teli álla­pot, ami­kor két gon­do­lat, visel­ke­dés, vagy szán­dé­kel­lent­mon­dásba kerül. Mit is jelent ez konk­ré­tan: azzal, hogy pon­tos ember­nek tar­tom, magam nem fér össze, hogy elkés­tem. Ha ala­pos­nak tar­tom magam, zavar, hogy hibáztam.

Ráadá­sul nem csak maga­mat sze­ret­ném pon­tos, vagy sza­va­hi­hető ember­nek tar­tani, azt sze­ret­ném, ha mások is ezt gon­dol­nák rólam. A feszült­ség adott, hogy mit kez­dek vele még kér­dés: bele­nyug­szom, hogy bár pon­tos, meg­bíz­ható ember vagyok én is hibáz­ha­tok oly­kor, vagy hazu­dok mások­nak és ha lehet magam­nak is. Ham­vas Bélát idézve: A dol­gok rendje, hogy az ember nem­csak hazu­dik, hanem azon felül be is kell bizo­nyí­ta­nia, hogy igaza van.No de lás­suk, miért is nem éri meg hazudni?...

ITT OLVASHATÓ