Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.10.07.
Nem tudom, te hogy vagy vele, én néha elakadok. Összességében jól működik az életem,
sok jó lapot kaptam a sorstól, amit igyekszem megbecsülni, nem nyávogni, és főleg nem nekikeseredni.
Jobbára sikerül is, de nem mindig.
Nos, írom a jövő heti cikket. Ez általában flottul megy. Van egy füzetem, amibe hét közben beleírom a napi ötletbetöréseimet. Téma akad nem kevés a múltból, a jelen is tele mesélnivalókkal, és az álmodott jövőről is szívesen írok olykor.
Most azonban elakadtam.
Nézem a füzetemet, egyik téma sem kedvemre való. De nem az irka tehet róla.
Oké, nézzük, mi az elakadás oka.
A visszajelzések hiányoznak. Vagyis a hozzáállásommal a baj.
Puff neki, már megint a teljesítménykényszer és a perfekcionizmus, ami az okosok szerint könnyen lehet minden bajunk oka. Amit kétlek, mert engem a „jónak lenni a legjobbak között”, a „kihozni magamból a maximumot”, a „nyerni mindig” egész életemben boldoggá tett és előrelendített...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.