2017. december 3., vasárnap

MINDENHOL HIÁNYZIK VALAMI?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.12.03.



Az utazás köré szerveződik ez a vasárnap, hiszen mindegyik ajánlott posztban így vagy úgy ez áll a középpontban, legyen az a menni vagy maradni nagy kérdése, egy meglepetésszerű magyarországi hazalátogatás vagy egy út a szürrealitásba.

Rögtön kezdjük a Végtelen… talán blog posztjával, annál is inkább, mert felettébb érdekes kérdést feszeget: van-e olyan hely (például esetükben most Olaszország), ahol minden maradéktalanul jó, ahol teljesen otthon érzed magad, vagy az életünk egy nagy keresgélés?

„Egy kis időt kell adnom ennek az országnak! Merthogy nem lehet tudni, hogy miről van itt pontosan szó? A kezdeti nehézségekről vagy állandóakról, vagy arról, hogy kezdjük megunni az utazgatást, folytonos költözést?

Lehet, hogy máshol is ugyanez lenne. Hogy most már mindenhol hiányozna valami. És azért továbbállni, mert megviseltek a kezdeti nehézségek, belekezdeni egy másik költözésbe, ahol megint csak vannak kezdeti nehézségek, nos, azért az necces.

Most még ki kell pihennem az itteni kezdést. És hátha jobb lesz. Végül a gyerek végül kapott sulit és ráadásul abba vették fel, amelyik két utcára van és a két plusz nyelv az angol és a spanyol, amelyeket mégiscsak jobban tudja, mint az olaszt.

A munkahelyemen is változnak a dolgok, talán alábbhagy a stressz, vagy csak én találok valamilyen formát arra, hogy elviseljem. A második az időszerű lenne, hiszen mikor egy szervezet igazgatót keres a fundraising osztályra, akkor mindig gondban vannak. Szóval az én pozíciómban adott a stressz, az inkább a kérdés, hogy hogyan tudom kezelni ezt magamban?

Egyébként is azért Olaszország egyszer már megadta magát nekem, akkor kínálta az összes jót is és most meg ezekhez már hozzászokva csak a nehézségekkel szembesültem.

Azaz például marhára természetesnek veszem, hogy jó itt a kaja, az ételek kiválóak, a borok szintúgy, hogy van kultúra és sétálható mérete van a városnak is. Ezeket valahogy adottnak veszem és nem örülök neki extrán.

Meg hát már a nyelv sem igazán új, nem tetszik annyira, mint mikor az ember először tanul egy nyelvet, nem akarok benne elmerülni és örömködni, inkább csak sürgetem magam, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül, most már aztán azonnal jöjjön vissza a korábbi olasz tudásom és kész. Pedig hát lássuk be, azért ehhez is kellene némi erőfeszítést tennem.

Milyen országok is jönnek szóba akkor, ha elköltöznénk? Most például csinálhatnánk kicsit másképp, nem a „mit dob a gép” elvvel, hanem valamiféle jobb tervezéssel...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.