Szerző: Toadwart66
2018.01.30.
„Teljesen átalakítaná a sajtóviszonyokat az a kezdeményezés, amely ha megvalósul, az újságíróknak is lenne kamarájuk. A résztvevők állítják nem politikai kezdeményezésről van szó. «Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni» – reagált a MÚOSZ” (Közös karámba terelnék az újságírókat)
A praktikus kezdeményezés természetesen a kormány háza tája felől érkezett, mivel őket zavarja leginkább az, hogy az állampárt képviselői, meg az egész kiszolgáló személyzet úgy menekül a nem baráti sajtó kérdései elől, hogy 2010 óta figyelemre méltó fejlődést értek el rövid távú futásban mért szinteredményeikben. A végén valamelyik potrohos pártkatonát ennek következtében jó alaposan megüti a guta, ezzel aztán vége szakad a szabad sajtó és a vágtázó illetékes elvtársak közötti harmonikus versengésnek. Annak, hogy az egyik kérdez valamit, a másik meg zavarában nem válaszol rá semmit, esetleg úgy tesz mint aki nem igazán beszél magyarul, sőt a világ egyetlen nyelvén sem.
A Magyar Művészeti Akadémia mellett igazán időszerűvé vált, hogy a kormánypárti írógépeket is valamiféle kontrollálható szervezetbe tömörítsék, majd elhalmozzák őket mindenféle előjogokkal, valamint korlátlan mennyiségű sózott mogyoróval. Akik nem lesznek ennek a magasztos céhnek felkent tagjai, azok a lézengő ritterek maximum 500 méteres távolságig és kizárólag szemből közelíthetik meg mondjuk Kövér Lászlót. Ez nem túlságosan nagy probléma, mivel ezek az oktondi kíváncsiskodok legfeljebb majd távolról, barátságosan integetnek őkegyelmének, aki ügyet sem vet rájuk. A betolakodók eddig se nagyon tehettek sokkal többet, legfeljebb közelebbről csodálhatták meg az örökké feszült házelnök fenséges vonulását. Néha azért kaptak tőle egy-egy megvető megjegyzést, esetleg mélyen lesújtó pillantást. A szerencsések mindkettőből bőségesen részesültek.
A lényeg, hogy a kormány, a párt, azaz maga Orbán Viktor többszörös áttételeken keresztül ki tudja majd nevezni az arra érdemeseket kaiserlich und königlich újságírónak. Vége lesz az „Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban.” típusú partizánkodásoknak.
A pompás ötlet, egy kamara létrehozásának meghirdetője Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Orbán Viktor (erősen) lekötelezettje, szóval elég egyértelmű az, mi is a célja ennek a nagy-nagy igyekezetnek. Nem politikai kezdeményezésről, hanem érdekvédelemről van szó. Mégpedig Orbán Viktor és kiterjedt üzleti kapcsolatainak hatékony védelméről.
A pártállam a média nagy részét könnyedén bedarálta, a maradékot a kamarai tagság segítségével majd szépen kiszelektálja. Aki pedig a kamarán belül véletlenül kellemetlen kérdéseket tesz fel valamelyik bandatagnak, azt egyszerűen kizárják, valami olyan indokkal, hogy nem tartotta be a magyar nyelvhelyesség szabályait, mivel szó szerint idézte Németh Szilárdot.
Orbánék talán már sejtik, a következő ciklusuk nem lesz túlságosan könnyű. A megszorításoknak és az elvonásoknak köszönhetően a gazdaság papíron teljesen rendben van. Egy csomó adatot, kimutatást, indexet, és más efféle torzszülöttet lehet büszkén mutogatni, hogy ez itt a miénk és milyen szép lett. Ami pedig közben rohad, az direkt van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.