BÉNDEK PÉTER: A DEMOKRÁCIÁNK SÍRFELIRATÁHOZ - VÁLASZ HONT ANDRÁSNAK

HVG ONLINE
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2018.01.17.

Hadd reagáljak röviden Hont András vitaindítónak szánt cikkére, amit annál is könnyebb lelkiismerettel teszek, hogy – Honttal összhangban – már a 2014-es országgyűlési választásokkal kapcsolatban is a bojkottot tartottam volna az erkölcsileg és politikailag legalkalmasabb reakciónak. Hanem ami akkor nem történt meg, az ma sem fog, sőt ma jóval kisebb eséllyel fog. Nemcsak a hátralévő idő szűkössége miatt, hanem mert amit akkor írtam – hogy ti. az ellenzék számára a helyzet teljesen más kérdést vetett fel, nevezetesen, hogy "jó az nekünk, ha teljesen szembemegyünk a korrupt, központosított rezsimmel, és élére állunk egy jogállami, nota bene plebejus-demokratikus mozgalomnak, amelynek a győzelme az állam radikálisan új felfogását és a politikai establishment teljes kicserélődését, és mellesleg a saját bukásunkat hozhatja el?" – már rég nem áll a mai helyzetre. Ma már nem vethető fel komolyan, hogy az ellenzék bárminek az élére állhatna, nemhogy egy plebejus-demokratikus mozgalomnak, hiszen túl hosszú ideig volt része a rendszernek ahhoz, hogy ne pőre pártérdeknek tűnjék a vele való szembefordulás. Röviden, eleve problémás lenne a bojkott – a rendszer ellen vezetett politikai támadás -- legitimitása.

Az a tény, hogy az ellenzék (vagy a túlnyomó része) mára idejutott, a legfontosabb jellemzőjét tekintve egy platformra helyezi őt a Fidesszel. Ez a politikai erkölcs hiányáé, értve ezalatt az értékrendszert, amely reflexé tenné a demokráciatiprással szembeni – értelemszerűen azonnali és megfelelő – választ. Az ellenzéknek nincsen politikai erkölcse (úgy, mint ahogy pl. a liberális demokráciának van erkölcse) és ettől kezdve részletkérdés, hogy amije van, az miért nem veheti fel a versenyt a Fidesz gátlástalanságával. Ami a legutóbb Szél Bernadett-tel történt, hogy ti. parlamenti képviselő és bizottsági tag volta ellenére kitiltják a Soros-ügyek tárgyalásáról, mert „a véleménye ellenkezik a magyar érdekkel”, olyan egyértelmű reakciót kellett volna hogy kiváltson a magukra valamit is adó – a „demokratikus” jelzőt nem mellesleg úton-útfélen magukra applikáló – ellenzéki aktorokból, hogy annak a híre az utolsó zsákfaluba is eljusson. De nem. Természetesen semmi ilyesmi nem történt, ami bőven alátámasztja, amit az erkölcs hiányáról mondok...

ITT OLVASHATÓ