A FELEDÉS GENÉZISE - ÜRES HÁZZAL MENT SZEGEDEN A TATÁRSZENTGYÖRGYI GYILKOSSÁGRÓL SZÓLÓ MOZI

ÁTLÁTSZÓ / FILMKRITIKA
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2018.06.04.

A Genezis tartalmi kritikájánál is hűebben tükrözi a lényeget, hány fős közönség előtt vetítették Szegeden a Belvárosi Moziban. Két ember – e sorok írója és annak házastársa – volt jelen az ürességtől kongó teremben. Kis túlzással elmondható: arányaiban nagyjából ennyire szűkült a kör, amelyet még jelenleg is foglalkoztat a romák ellen csaknem tíz évvel ezelőtt indult sorozatgyilkosság. Tódor János múlt évben boltokba került riportkötete éppúgy az érdektelenség homályában rekedt, ahogy valószínűleg erre a filmre is a sors vár.

A tatárszentgyörgyi gyilkosságban csonkává vált roma családból és az ügy negyedrendű vádlottjának karakteréből ihletet merítő alkotás természetesen fikció. Legalábbis nem tudhatjuk, milyen határig meríthetett a valóságból, mennyire sikerült abba “beletrafálnia”. Ugyanis a lényeget illetően máig nem tisztázott, pontosan milyen szerepet játszott az ügyben a Koszovóban hivatásos katonaként, majd a katonai elhárítás ügynökeként ténykedő fiatalember. Ez persze a rendezőnek nem is feladata. Sejteti ugyanakkor, miszerint a halálbrigád negyedik tagjának valamiféle része lehetett társainak lebukásában. Mondjuk valóban erre is utalhatnak letartóztatásának körülményei, illetve a három másik vádlottnál jóval enyhébb büntetése. Amit ösztönösen hitelesnek ítélhet a néző, az a túlélő áldozatokkal, így a műben szereplő roma kisfiúval szembeni bánásmód. A többségi átlagemberek között persze nyilván lehetnek olyanok, nem is kevesen akiknek alkoholos befolyásoltság idején kiszaladt a száján, hogy Hitlernek a zsidók helyett ezeket kellett volna kiirtania.

De a nagyobbik részük azért inkább valami olyasmit képviselt, hogy neki a becsületes cigányokkal semmi baja, még ha a többségüket nem is tartja annak. A gyilkosságok után sokaknak módja nyílhatott volna, hogy ezt a felfogásukat a gyakorlatban is kifejezzék. Mindez persze nem történt meg, inkább egyfajta zavartan rideg, a berzenkedést és averziót leplezni próbáló távolságtartás uralta az üggyel hivatalból foglalkozni kénytelen, vagy lakóhelyénél fogva érintett közeget. Mondhatjuk, hogy sem a halálosztag elvárásai, sem pedig egyes jogvédők titkon nyilván szavakba öntött vágyai sem teljesültek. A gyilkosok szándékosan nem uzsorásokat, vagy más, a “cigánybűnöző” sztereotípiájába beleillő célpontokat választottak, hanem vétlen kisembereket, azon belül többször nőket és gyerekeket, hogy ezzel provokáljanak ki polgárháborút többség és kisebbség viszonylatában...

ITT OLVASHATÓ