Szerző: GULYÁS ERIKA
2018.06.04.
- A magyar közvéleményt legfeljebb akkor érdeklik a gyermekek jogai, ha valahol nagyon szélsőségesen megsértik ezeket, vagy még akkor sem. Kilógunk a nemzetközi sorból?
- Magyarországon nagyon kevés szó esik a gyermeki jogokról, és amikor szóba kerül, akkor is inkább negatív felhanggal. Olyanokat hallani: “inkább a kötelességeiket ismernék a gyerekek”, “a felnőttek eszköztelenek a gyerekekkel szemben, mert annyira védik őket a gyermeki jogok”. Ahogyan az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága többször is megfogalmazta ajánlásaiban, sem a szakembereket, sem a gyerekeket, szülőket, sem a szélesebb közvéleményt nem segítik megfelelően a mindenkori kormányok a gyermeki jogok megismerésében, alkalmazásában. Nem lehet felállítani összehasonlító listát, hogy hol állunk, sokféle szempont van, de az bizonyos, hogy sokat lehetne és kellene tenni azért, hogy mindenki értse és el tudja fogadni, hogy a gyerekek jogainak biztosítása nem sérti senkinek az érdekeit, és arra tanítja a gyerekeket, hogy az ő jogaik elismerése egyben azt is jelenti, nekik is tiszteletben kell tartani másokéit, mindenki értékes és fontos tagja a közösségnek, megérdemli a tisztességes bánásmódot, a jólléte biztosítását minden lehetséges eszközzel.
- Nemrég hozta nyilvánosságra a 2017-es év gyermekjogi jelentését a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. Azt írják, átlagosan minden tizedik magyar gyereket ér valamilyen erőszak és nem csökken a roma gyerekeket érő iskolai szegregáció sem, sőt az egyházi iskolákban terjed. Néhány napja írtuk meg, hogy Kerecsend csaknem félmilliárd forintos pályázati pénzekről mondott le, mert az ott élők nem kértek a szegregáció felszámolását segítő programokból. Hová vezet ez?
- A szegregáció minden formája gyerek- és közösségellenes, nagyon súlyos következményekkel jár, ha a gyerekek jelentős része esélyt sem kap arra, hogy kibontakoztathassa a képességeit, kiegyenlíthesse a hátrányait. Ennek az egész közösség nagyon súlyos kárát látja. Miközben kampány folyik mind több gyerek születéséért, a megszületett gyerekek negyede súlyosan veszélyeztetett, hogy szegénységben, esélyegyenlőtlenségben nő fel. Ez már olyan mértékű, hogy nemcsak az egyéni boldogulás esélyét és az életminőséget gyengíti, hanem társadalmi szintű károkozás. A szegregáció bármely formája nyilvánvalóan minden egyházi tanítással ellenkezik és sajnálatos, hogy a közvélemény támogatja ezt a szégyenteljes irányt, ami ellentmond minden vallás tanításainak.
- A fizikai, lelki erőszakra miért ad más válaszokat a magyar társadalom, mint egy "normális ország”?
- Ez részben összefügg a közhangulattal, ami a felfokozott ellenségkeresés és “harci készültség” következménye. Ahhoz, hogy a gyerekekkel – és mindenki mással - szembeni lelki, szóbeli és fizikai erőszak elfogadhatatlan legyen, komoly erőfeszítéseket kellene tenni a képzés, tömegtájékoztatás, gyereknevelési és egymás közötti kommunikációs szokások megváltoztatásáért. Ha például az ellenőrök következmények nélkül vegzálhatják a hazai és külföldi utasokat, ahelyett, hogy segítenék őket, ha természetes, hogy a szülő azt kéri az óvónőtől, hogy jól “gyepálja el” a gyereket, ha nem viselkedik jól, ha jogerős bírói ítélet születhet arról, hogy a szülő helyesen teszi, ha veréssel neveli a gyerekét, ha a gyerekek és felnőttek megalázhatók hivatali, igazgatási eljárások során minden következmény nélkül, ha politikai vezetők egymást gyalázhatják, korlátozhatják jogaik gyakorlásában a parlamentben minősíthetetlen stílusban, akkor még messze vagyunk attól, hogy változás történjen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.