PERSZE, NYILVÁNVALÓ

ÉLET ÉS IRODALOM
/ PUBLICISZTIKA
Szerző: JÓZSA ZOLTÁN
2018.06.15.

Nyilvánvaló, hogy minden általánosítás túlzó, leegyszerűsítő és rendszerint igazságtalan. Mégis több mint elgondolkodtató, hogy a hajdanán oly makulátlan, kikezdhetetlen, magas presztízsű s egyöntetű társadalmi elismerést élvező szakmák – mint az orvosi, jogászi – pedigréjén is egyre több a pötty, a maszat, a szégyenfolt kisebb-nagyobb lenyomata. Mi történt? Hogyan jutottunk el odáig, hogy ma már egyáltalán nem ritka s véletlenszerű, hogy egyre több híradás szól milliókat eltüntető ügyvédekről, korrupt és csaló jogi tanácsadókról, az alvilággal, maffiá­val szoros kapcsolatban álló, azzal összejátszó, a szabályokat megkerülő, kijátszó jogász végzettségű igazgatókról, vezetőkről?

Félreértés ne essék, itt nem elsősorban (csak) személyekről van szó, jóllehet az egyéni felelősség sem vitatható, hanem legalább annyira azokról az intézményekről és mechanizmusokról, melyek működése helyenként látványosan csődöt mond, és hozzájárul a lehangoló végeredményhez.

Az egyik ilyen fontos, ha nem is a legfontosabb, de meghatározó láncszem a rendszerben a felsőfokú képzés, az egyetemi oktatás. Példánk esetében a jogi egyetemeken zajló képzés, melynek alapvető jegyei oly mértékben változtak meg, hogy a messzemenő következmények, ha nem is általánosan, de negatívan hatottak a pályára, illetőleg annak képviselőire.

A tömegképzés és annak ano­má­liái

A felsőoktatás tömegessé válása, a felvételi követelmények megszüntetése, a térítéses képzés előretörése nyomán a hallgatók egyre nagyobb arányát a jogászképzésben is azok a fiatalok teszik ki, akik nemcsak közepes vagy gyenge tanulmányi eredménnyel lépték át az intézmény kapuját, de szakmai motiváció, egyéni vagy családi minta hiányában szerény pályaismerettel rendelkeznek, és elsősorban a divatszakmákhoz kapcsolódó, leegyszerűsítő és könnyen emészthető sémák alapján döntöttek a pálya mellett...

ITT OLVASHATÓ