ELEGEM VAN A REPTÉRI MACERÁBÓL

ELEGEM VAN BLOG
Szerző: Elegem Van
2018.08.23.

Június volt, s ujjongtunk: nyaralás! Összecsomagoltunk, és irány a reptér, hiszen repülni hív a magas ég! Viszonylag jól értünk ki, csekkolni nem kellett, mentünk a biztonsági ellenőrzéshez. Ilyenkor mindig eszembe jut Robert Harris Szellemíró című könyvének sokkolóan mély gondolata: "Az utazást manapság úgy adják el, mint a szabadság ígéretét, ám nagyjából annyira voltunk szabadok, mint a kísérleti patkányok. Így intézik majd a következő holokausztot, gondoltam, miközben zokniban csoszogtam a sorban előre: mindenkinek adnak egy repülőjegyet, és máris tesszük, amire csak felszólítanak."

Pechemre pontosan bejött a leírás. A motyómat félreállították, a biztonsági ember kiemelte belőle az arcszeszemet, és felszólított, hogy dobjam ki. Érzékeny orcám van, évekbe tellett, míg szeretett barátom ajánlására megtaláltam a megfelelő arcszeszt, nem szívesen dobtam volna ki. Úgy pedig különösen nem, hogy alig volt benne. Nyaralás alatt nem kell mindennap borotválkozni, külön e célra tartogattam egy elfogyóban lévő flakon max. négy alkalomra elég maradványtartalmát. Próbáltam bizalomgerjesztő pofival megenyhíteni a gránitszilárdságú szívet, ő azonban arra hivatkozott, hogy ötvenmilliliter csomagolású anyagot engedhetnek fel a gépre, ez meg százmilliliteres. Hiába mutogattam, hogy a flakonra ugyan tényleg száz milliliter van írva, a tartalma viszont csak talán tíz-tizenöt lehet. Cerberus elutasította rimánkodásom arra hivatkozva, hogy a szabály szerint az űrméretet kell figyelembe venni, nem a valós tartalmat. Kétségbeestem, mert magam előtt láttam magamat nagy szakállal, ahogy a visszaúton majd emiatt leszek gyanús. De a szabály az szabály, a terrorizmus elleni harc nem ismer kivételt, az arcszesz tehát feláldoztatott a Szabad Világ védelmének szemetesében. (A közmondás bölcsessége beigazolódott, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. A szállodánkban kapott testápoló használatával probléma megoldva.)

El is felejtettem volna ezt az esetet, ha nem szembesülünk a reptéri biztonsági lyukak méretével. Egy hete rendkívüli hírként borzolta a migráncsoktól rettegő népek kedélyét a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér lezárása. Először csak a rideg tény jött rohangáló katonákról, katasztrófavédelemről (a TEK a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet zárta körül), aztán megtudtuk, hogy radioaktív anyagot szállító konténer hevült túl. Mire kitört volna a pánik a reptéren összetorlódott emberek és rokonságuk között, gyorsan meg is szüntették a zárlatot, a hatóságok közölték, hogy urai a helyzetnek. Az érintettek sugárzó arccal fogadták az örömhírt, mindenki ment a dolgára. Pár nap múlva már az izotópot megrendelő cég vezetője méltatlankodott a médiában, hogy máskor is így megy ez, minek kellett a cécó...

ITT OLVASHATÓ