Szerző: POGÁTSA ZOLTÁN
2018.09.09.
...Tényleg igaz-e, hogy az infláció a szegényeket sújtja elsősorban, vagy aránytalanul? A következőt ajánljuk végiggondolásra. Azt tudjuk, hogy az infláció egyfajta vagyonátcsoportosítás a hitelezők felől a hitellel rendelkezők felé, hiszen a felvett hitel reálértékét az infláció csökkenti. Kik a hitelezők a gazdaságban? A bankrendszer. Ők tehát ellenérdekeltek az inflációban. Kiknek van hitelük a teljes jövedelmük nettójában? Általában véve pont a legszegényebbeknek, akik nem tudnak megélni a fizetésükből, jövedelmükből, és hitel felvételére kényszerülnek. Az infláció tehát forrás-átcsoportosítás a bankrendszer felől a szegények felé. Ez nem kompatibilis a „szegények adója” nézettel.
Kik azok, akinek jelentős megtakarításaik vannak, amelynek az értékét az infláció megint csak csökkenti? A társadalom legteteje, akinek a jövedelme annyival magasabb a kiadásainál, hogy nettóban hosszabb távon megtakarítani képes. Magyarországon az elmúlt évtizedben ez például öt háztartásból csupán egy volt. Mindez megint csak nem kompatibilis a „szegények adója” mondással.
Láthatjuk, hogy az inflációval a szegényebbek járnak a legjobban, a bankrendszer és a gazdagabbak a legrosszabbul. Az infláció tehát semmiképpen nem a „szegények adója”. Az ellene való harc eszköze, a magasan tartott irányadó kamatráta pedig még további károkat okoz a szegényeknek, hiszen csökkenti a beruházásokat, ezen keresztül pedig az álláshelyek számát és a fizetések mértékét. Ez pedig ismét a munkanélkülieket és a kiskeresetűeket sújtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.