Szerző: Határátkelő
2018.09.23.
A címben szereplő kérdés egy állandó vitatémát piszkál meg újra, méghozzá egy meglehetősen érdekes szempontból és élethelyzetben. Ha már itt tartunk, gyorsan elugrunk Miamiba is, és hogy teljes legyen a kultúrsokk, az amerikai életérzés után rögtön benézünk egy kínai ovi menzájába is.
Minél többet él az ember külföldön (egy vagy több adott országban) annál árnyaltabb lesz benne a kép a külföldi életről és a magyarországi viszonyokról egyaránt – írta legutóbbi posztjában a Mindenkilaci.
„Ausztria, Svájc, Németország, Hollandia – ezekről az országokról kezd valamiféle kép kirajzolódni bennem. Mi jelenleg nem vagyunk sem otthon, sem külföldön élő magyarok. Vándorok vagyunk, országok közötti átjárással. Kicsit élünk itt is és ott is.
Ez egyrészt jó. Élvezzük az egyes országok pozitívumait, és próbáljuk az előnyünkre fordítani őket. A negatívumok miatt viszont nem bosszankodunk sokat, tudjuk, hogy hamarosan odébbállunk, nem nekünk kell a helyiek hülyeségével együtt élnünk.
Másrészt éppen ez a rossz is benne. Látjuk a pozitívumokat és negatívumokat, és hogy milyen kevesen múlna, hogy egy ország tökéletes legyen, mégis mindenhol hiányzik ehhez valami apróság.
Egyikben a politikai berendezkedés necces, a másik túlszabályozott, a harmadikban túl hűvösek az emberek, a negyedikben túl sokat kell dolgozni, hogy meg tudj élni. És igen, van olyan, ahol nem tökéletes a paradicsom a boltban.
A kis magyar valóságot fikázni, valljuk be, könnyű, és valahogy trendi is. Pedig – erre jöttem rá marokkói utazásunk során –, tényleg minden csak viszonyítás kérdése.
Mert lehet, hogy Hollandiából, Angliából, Németországból nézve vannak szürreális, gáz, és vállalhatatlannak tűnő dolgok idehaza. Na de az előbb említett országokon kívül, van még 200 másik a világon, amelyek nagy részében két kezüket összetennék, hogy csak annyira legyenek gáz helyek, mint „e lángoktól ölelt kis ország”.
Nem árt szem előtt tartani azt, hogy amikor a „fejlett”, „nyugati” országokhoz mérjük a sajátunkat, akkor valójában a legpazarlóbb gazdaságokat, a leginkább más országok kárára fejlődő (vagy inkább pöffeszkedő) országokat tömjénezzük.
Ha az egész világ úgy élne, ahogy Németország, akkor nem augusztus 8-án fogyott volna el a Föld éves energiakészlete, hanem már május 2-án. Ha az egész világ úgy élne, mint Luxemburg 2017-ben, akkor több mint kilenc Földre lenne szükségünk, hogy fenn tudjuk tartani az életszínvonalunkat.
Ez nem jólét. Ez abszurdum. Ez nem elérendő életszínvonal, hanem a jövő felélése. Fenntarthatatlan. És – habár ezt néha nehéz elhinni –, Magyarország is a pazarló országok listáját bővíti.
Ettől még nem gondolom azt, hogy nincs igaza a kritikus hangoknak. Mert ezen túl, bőven van mit kritizálni otthon. Hogy „bármikor megfélemlíthetnek, ellehetetleníthetik céged működését”. Hogy a „szabályokat senki sem tartja be”. Aki mégis betartja, az hátrányba kerül. Hogy bármikor átverhetnek, lenyúlhatnak, kigolyózhatnak.
Vagy abban, hogy a fizetésekhez képest magasak az árak, de kritikán aluli a kiszolgálás. Vagy, hogy elképesztően nagy arányban bunkók az eladók (a vevők is). Hogy mindenkiből ömlik a panasz. Vagy, hogy az emberek belesüppedtek valamiféle lemondó közönybe.
És tudom, hogy nem csak a jelenlegi állapot késztethet kritizálásra, hiszen az sem mindegy, hogy milyen irányba halad egy ország. Valami baj biztosan van, ha (ismét) több mint egymillió magyar tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben elhagyja az országot!
De ne gondoljuk azt, hogy máshol nincsenek ugyanúgy gondok! Hogy nálunk minden szar, de bezzeg nyugaton…
Persze, Németországban nagyon udvariasak az emberek. A kiszolgálás remek! Nem mondják a szemedbe, ha gondjuk van veled. Kinek kell a konfliktus? Inkább odaküldenek mást, hogy mondja meg neked. Vagy feljelentenek.
Autóból ordibálni, mutogatni, ne adj isten kiszállni öklöt rázni? Kultúrember ilyet nem tesz! Meg hát, azért is megy a bírság. A szabály az szabály, ami jár, az jár. Ezért is működik az ország. De ne is várd, hogy lemondanak az elsőbbségükről, hogy jobban haladjon a forgalom. Önállóság? Mérlegelési képesség? Semmi szükség rá. Mindent megold helyetted a rendszer. (...)
Nincsen tökéletes ország, csak nekünk lehet egy értékrendünk, ami alapján egy ország mellett letesszük a voksunkat. És lehet, hogy én nem a tökéletes paradicsomot akarom választani.
Legfeljebb a helyzet rákényszerít.”
A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.