Szerző: Határátkelő
2018.09.10.
Miért vág neki egy kormánytisztviselő apuka a külföldi fizikai munkának? Ez is kiderül József írásából, ami egy nem akármilyen történet, rengeteg tanulsággal és torokszorító pillanattal.
Két éve kezdődött, ilyenkor ősszel. Egy bőrönddel beszálltam a telekocsiba, miután egyenként megpusziltam a feleségemet és a négy kisgyerekünket. Fogalmunk sem volt, hogy mikor, vagy hogy hol találkozunk legközelebb. Idén ennek két éve.
Még jól emlékszem arra a nyár végi szombat délutánra, amikor egy a hivatalban átdolgozott hét után épp arról beszélek Robival, miként fogok a segítségével Walesben fejőslegényként új életet kezdeni, a családomtól távol.
A kert végében túrom a komposztot, és locsolom a kis paprikatöveket, közben a szintén nagycsaládos barátok vendégeskednek nálunk.
Tőlük kaptam a repjegyet, segítettek fordításban, amikor már kint voltam és próbáltam a szakmában elhelyezkedni. Akkor még nem tudtam, hogy leginkább a saját példánkkal fogjuk ezt nekik meghálálni. Azóta már ők is külföldön élnek, és hálásak, hogy meglépték.
Szóval rendhagyó nyaralás volt, amolyan szomorkás, búcsúzkodó.
Csak néhány héttel korábban jutottunk arra a következtetésre, hogy nem maradt más megoldás, mint külföldön újrakezdeni. Pedig én aztán bőszen hirdettem, hogy aki itthon nem állja meg a helyét, az máshol sem fogja... egészen addig a nyárig. Sose mondd, hogy soha. ;)
Mindenkit meglepett ez a döntés. Mert miért is kellene egy kormánytisztviselő apukának külföldi fizikai munkára menni, amikor a felesége német multinál dolgozik és van egy látszólag jól prosperáló magánvállalkozásuk is?
A válasz röviden: naivitás és devizahitel.
Bővebben?
Naivan hittük, hogy csak tennünk kell a dolgunkat, tisztességesen dolgozni, és bátran csak előre lépni a vállalkozásban, sosem hátra.
Hittünk a bankároknak, akik a ház vásárlásakor váltig állították, hogy nem tudnánk fizetni a forint alapú hitelt (pedig azt akartunk), de nem akartak ténylegesen segíteni, amikor már nem tudtuk fizetni a svájci frank alapút.
Hittünk a vállalkozásunkban is, ami egy fiatalos ötlettel pont új szintre léphetett volna, de a gazdasági környezet gyökeresen megváltozott. Persze pont akkor, amikor épp befektettük azt a hasznot, amit már inkább a veszélyesen magas kamatú hitelkártyák törlesztésére kellett volna.
Szóval el...tuk, nem kicsit, de így utólag azt látjuk, hogy pontosan ezzel tettünk jót magunknak, különösen a gyerekeknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.