2018. november 8., csütörtök

ORBÁN VIKTOR KATONÁJA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.11.07.


Miután gyermekkora elmaradt kisvonatát már megszerezte, még hátra van a pléhkard, a dugóspuska, a csákó meg az ágyú.
Harcolni szeret, de mit ér az egész, ha nincs kéznél néhány ezer golyófogó?
Ő maga is az - a keze állandóan a zsebében van, ott morzsolgatja, és azon töri a fejét, hogy miként tudná visszahozni a sorkatonaságot anélkül, hogy elveszítené legendás népszerűségét.
Mert rendben van, hogy a banyák lelkesednek érte, de azért a banyatank mégsem egy Abrams vagy egy Armata, a TEK-es janicsárok meg nem katonák, mert a katona a külső ellenséggel szembeni harcra van kiképezve, ők meg saját népük kordában tartására.
Ők a NER ökle, mindössze egy betűvel eltérve Semjén miniszterelnök-helyettes besorolásától - jelzem, a helyettes mindig minősíti a felette állót is...
Szóval, folyik a közvélemény kóstolgatása, hogy mit szólna a nép, ha ismét sorkatonaság védené a hazát mindenféle fenyegetéssel - Brüsszellel, de elsősorban a migránsokkal szemben.
Hogy a Honvédséget ezidáig sem volt jogszerű bevetni a Nemzet Szögesdrótja mellett, azt most felejtsük is el, hiszen olyan jól mutattak ott a végeken, amint Rambónak öltöztetve marconáztak a kisgyereküket vonszoló félelmetes migránsokat ijesztgetve, már maga a látvány is megérte...

Komolyra fordítva a szót, a mai hadsereggel szemben más a követelmény, mint volt harminc évvel ezelőtt, hiszen a világ sokat haladt előre (vagy hátra?) ezen a téren is.
Ma már a háborúkat nem tömeghadseregek vívják, mert a korszerű fegyverrendszerek kezelését nem lehet az "egy bokor-egy ugrásra" kiképzett jakumókra bízni, a mai kor katonájától az általuk kezelt technika más ismereteket igényel.
Az se kell, hogy sokan legyenek, hiszen a mellén a ruhát feltépő és az ellenséges géppuskával bátran szembeszálló harcos kiment a divatból, és parancsnoka sem üvöltözik vérbe borult szemekkel, merthogy nincs értelme - mire üvölteni kezdene, már véget ért a harc, ő pedig elpárolgott, mint könnycsepp a napsütésben.
Régi igazság, hogy a ma hadvezérei a tegnapi háborúkat akarják megnyerni, de ami ma nálunk folyik, az mintha az Isonzóról és Doberdóról szólna.
A Legfőbb Hadúr valószínűleg a nagypapájától tanulta a történelmet, aki könyékig a tehénben azokat a történeteket mesélte neki, melyeket a saját nagypapájától hallott a kivágott nyárfán üldögélve.
Vezérünk maga is ismeri a katonaságot, hiszen táposként maga is részt vett a katonai mélylélek alapos megismerésében, állítólag hozzá is járult ezen ismeretek közkinccsé tételéhez.
A "legyen úgy, mint régen volt!" jegyében vágya egy Visegrádi Szerződés, hadgyakorlatokkal (például Tótágas néven...) a testvéri érzések jegyében, lapos hasú tábornokokkal és döngő léptű, marcona hadfikkal.
Nagy kár, hogy a szabályzatokat lassan képregényként kellene kiadni, mivel a jövőbeni sorállomány többsége olvasni se igen tud, a holnap harcosának szövegértési problémái vannak, ezenkívül viselkedési normáit a televíziók valóság-show-iból tette magáévá, ezért aztán nehéz elképzelni, hogy a parancs kiadása után ne azt tenné, amihez kedve van, azt meg végképp, hogy adott esetben befogná a pofáját.
Persze ilyen katonát ismert már a Varsói Szerződés is, Orbán Viktornak hívták.
Ezért a típusért éltek-haltak a kor elhárító-tisztjei, az ilyennek lehetett úgy megcsavargatni a tökeit, hogy mind a mai napig a zsebében pátyolgatja őket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.