HÁT ITT A VÉGE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Szalonna
2018.12.30.

Hát itt a vége, drága olvasóink! Mint mindennek, a számvetésnek is elérkezik az ő ideje. Nem azért, mert a nagyonboldogújév kapujában ez a szokás, és valami megmagyarázhatatlanul bárgyú hagyománytiszteleten felbuzdulva szükségét érezzük annak, hogy beálljunk a sorba. Nem, nem lesznek színes grafikonok, ábrák, statisztikák, sikermutatószámok, olvasottsági toplisták hűvös halomba hordva, de önnön csodálatosságunktól és megkerülhetetlenségünktől hangos melldöngetés sem lesz. Néhány évzáró gondolat azonban szerintünk idekívánkozik.

Még nem bontjuk a pezsgőt (szerkesztőségileg amúgy sem ápolunk közeli barátságot ezzel a nedűvel), és pláne nem durrogtatunk petárdákat (senki mást sem bátorítunk erre: gondoljunk az állatkákra, akiknek ez a kretén emberi szórakozás milyen iszonyú traumát okoz). Az idei átlagosnál is hosszabb és nehezebb év utolsó előtti napján már az a kósza gondolat is képes örömöt okozni, hogy talán majd most megint egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz az eszményi állapothoz, amikor a krónikus kialvatlanság nem gyűr maga alá.

Szóval nincs konfetti, vállveregetés, és agresszív önmarketingelés sincs. Csak néhány őszinte szó. És mert feltétlenül őszinték akarunk lenni, be kell látnunk: fennállásunk harmadik évének legfőbb tanulsága az, hogy soha korábban nem volt ilyen bizonytalanul kiszámíthatatlan a jelenünk és a jövőnk. Nem titok, hogy április 9-én reggel úgy néztünk bele egymás kialvatlan szemébe, hogy még nem tudtuk, mi lesz a döntés: felállunk a földről és tovább csináljuk (szándékosan kerüljük a folytatjuk! szakszót), vagy belátjuk, hogy semminek semmi értelme és feladjuk.

Akkor úgy döntöttünk, hogy megrázzuk magunkat és csakazértis idegesítjük még egy kicsit azokat, akik kizárólag a trollkodás és a küszöbünkre okádás öröméért járnak ide. De ami ennél is sokkal fontosabb: nem akartuk feladni azt a célunkat, hogy némi ellensúlyt jelentő világmagyarázattal szolgáljunk a mindent túlüvöltő, milliárdokból fenntartott, főállásban valóságot hajlító központi propagandával szemben. Hogy ez mennyire sikerült, azt sajnos nem tudjuk megmondani, és talán nem is nekünk kell. De azt igen, hogy úgy véljük, nincs miért szégyenkeznünk. Bár nem vagyunk több tíz fős hírgyár, sem több szálon pénzelt üzleti vállalkozás, amire első perctől szerződtünk, azt legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megcselekedni ebben az évben is. Ha ez sikerült, akkor minden bizonnyal évek múltán sem kell majd szégyenkeznünk egyetlen félmondatért sem, amit valaha is leírtunk, vagy aminek a leközléséért felelősséget vállaltunk.

Ha mást nem is, azt biztosan elértük, hogy olvasóink közül sokan érezzék úgy, hogy a mondanivalójuk, a véleményük, a világ bármely részén megélt fájdalmaik és örömeik mások számára is érdekesek lehetnek, és azokat szívesen megosztanák ezen a felületen. Nekik is köszönjük, hogy kitüntettek a bizalmukkal. Ha lesz még Szalonna/ameddig lesz még Szalonna, ez így is marad.

Meg az is, hogy ha lesz még Szalonna/ameddig lesz még Szalonna ezen a felületen minden körülmények között helyet kapnak olyan vélemények is, amelyek esetleg nem népszerűek, amelyekkel jó eséllyel magunkra rántjuk a népharagot. Átéltünk már néhány vihart. Soha nem az volt a célunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Ha valamit jónak, fontosnak tartunk, azt megírjuk, leközöljük. Mert megtehetjük. Mert mi három év után is kijelenthetjük: senkinek az érdekeit nem kell kiszolgálnunk, senkinek a tollbamondott hazugságait, az előregyártott véleményeit nem kell kötelezően leközölnünk ahhoz, hogy másnap mindent elölről kezdhessünk...

ITT OLVASHATÓ