Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.01.11.
Ekkor jött Orbán monológja, hogy ő mint munkás ember, hogyan harcolt a bérért.
„Én csak azt tudom mondani önnek, mint aki elég sokat dolgozott már, hogy amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban vagy hónap végén ki kell fizetni. Sosem fogadtam el, hogy ne fizessenek ki. És szerintem Magyarországon a munkavállalók vannak is elég erősek, hogy ha túlórát vállalnak, előre tudják tisztázni, mik a fizetési feltételek. Törvény szerint megkövetelhetik, hogy őket fizessék ki, és azt is javaslom nekik, hogy követeljék is meg.”
Orbán Viktor 1990 óta parlamenti képviselő, előtte Soros-ösztöndíjas volt, illetve az állampárt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának Vezetőképző Intézetében dolgozott, azelőtt pedig szakkollégista, egyetemista volt. Vajon Orbán hol szerezte e nagy tapasztalatait a munka világában?
A miniszterelnöki fizetésért harcolt meg vagy a képviselői fizetésért vagy Soros György elé állt oda, amikor későn kapta meg az ösztöndíját? Persze elképzelhető, hogy Orbán Viktornak voltak alkalmi munkái, 32-33 évvel ezelőtt, de ennek mi köze van ahhoz, amin ma a dolgozók keresztülmennek?
Ez a pár mondat jól jellemzi, mennyire elrugaszkodott a Fidesz-elit a hétköznapoktól. Egyrészt, ha ők maguk foglalják törvénybe a 36 hónapos kifizetés lehetőségét, akkor milyen törvény szerint követelheti meg a dolgozó a hó végi kifizetést? Meg egyébként is, már a korábbi munka törvénykönyvével megteremtették a lehetőséget a rugalmas kifizetésre, bár akkor csak egy évet hagytak a túlóra kifizetés csúszására.
De ki az, akinek ebben az országban nincs olyan története, akár családi,ismerősi körből nem hó végén, hanem egyáltalán ki nem fizetett munkára? Ki az, aki nem hallott még lehúzós főnökökről, a munkavállalókra rákényszerített alkukról?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.