HACSEK BRAZÍLIÁBAN

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.01.06.

– Jó napot, Hacsek, hol volt, hogy idén még nem láttam, hál’ Istennek?

– Ne is mondja, Sajókám, ne is mondja… Brazíliában voltam.

– Mint mi?

– Mint rumbatök, maga nyári Mikulás, mégis, mint mi? Mint amerikai külügyminiszter!

– Én inkább angol külügyminiszter lettem volna. Tudja, az olyan elegáns. Mégis, ad egy tartást.

– Hagyjon békén, elég kínos volt…

– Meséljen!

– Szóval tudja, a kisfiam, az Árminka a külügyben dolgozik, és elintézte, hogy kivigyenek engem is vele Bolsonaro elnök beiktatására, mint tolmácsot.

– Maga tud brazilul?

– Maga marha, brazil nyelv nincs, maximum annyira mint csehszlovák vagy jugoszláv, Brazíliában portugálul beszélnek!

– És maga tud portugálul?

– Tud a Kozarek. De azt a portugált a portugálok sem értik, mert brazilul van.

– Akkor most van brazil nyelv vagy nincs?

– Nincs, de a brazilok úgy beszélnek portugálul, hogy azt rajtuk kívül senki sem érti. Sőt, ők sem.

– Akkor maga milyen nyelvből tolmácsolt?

– Urduból pastura, maga marha!

– És?

– Nem értettem a választ tökéletesen, de lehet, hogy Afganisztán hadat üzent a végén Kongónak. Grönlandnak egészen biztosan.

– Ezt hogy hozta össze?

– Én sem értem. Leszállt a gép Brasiliában, mi is leszálltunk, a lépcsőhöz gördítettek egy hosszú, vörös szőnyeget, kijött rajta egy magas katonatiszt, és az volt a Bolsonaro. Megölelte a főnököt és utána elment esőerdőt irtani.

– Díszszázad nem volt?

– Dehogynem. Sort is lőttek. Külön kellett nekik szólni, hogy függőlegesen lőjenek, ne vízszintesen, ez most beiktatás, nem kiiktatás.

– Sikerült?

– Azért egész csinos kis fedezéket ástunk a kifutóba, a brazil lövészek kiválóak…

– És, és?

...

ITT OLVASHATÓ