Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2019.02.04.
A több mint harmincnégyezer leadott szavazat, amelynek nyolcvan százalékát Karácsony Gergely kapta, elsősorban, és ezt minden irónia nélkül állíthatjuk, a várakozásmenedzsment sikere. Sem a szervezők, sem a közvélemény nem számolt ekkora részvétellel, ami elképzelhetetlen lett volna a szavazóhelyiségként szolgáló utcai sátrakban dideregve dolgozó aktivisták nélkül.
Más összevetésben a siker mértékének megítélése kevésbé egyértelmű. A médiaeseményekkel, utcai plakátokkal kísért többhetes kampány a budapesti választópolgártok nem egészen két és fél százalékát vette rá a véleménynyilvánításra. Ha az előválasztási részvételt a 2014. októberire vetítjük, hat százaléknál kisebb számot kapunk, míg az akkori majdnem egységjelölt szavazatszámának most a tizenhat százalékát sikerült az előversengésbe becsatornázni. Mivel még sosem rendeztek előválasztást, nehéz megmondani, sok-e ez vagy kevés, jelez-e előre bármit az őszi önkormányzati választási részvételre vonatkozóan.
Amit meg lehet állapítani, annak a lényege valószínűleg nem a számosságban rejlik. Az ellenzék, és elsősorban az ellenzéki szavazók számára katasztrofális tavalyi április után váratlanul tüntetéssorozat robbant ki decemberben, és még váratlanabbul nem halt el az új évben sem. Centruma a főváros, és ilyen szempontból kedvező egybeesés következett be az előválasztási folyamattal. A harmadik kétharmad miatt apátiába zuhanó rendszerellenzéki közvélemény legalább átmeneti célokra talált.
Adatok erre nincsenek, ezért csak feltételezhetjük, hogy az amúgy súlyos mozgósítási gondokkal küzdő ellenzéki pártok meg tudták mozdítani saját táboruk magját. A hívek végre azt érzékelték, hogy feladatot kaptak, lehetőséget a döntésre és elvárást, hogy hitelesítsék az ellenzéki pártok jelöltállítási erőfeszítéseit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.