1989-BEN RÁCSODÁLKOZTUNK AZ NDK-SOK TÖMEGES MENEKÜLÉSÉRE, PEDIG EZ ZAJLOTT 1949 ÓTA, CSAK NEM RAJTUNK ÁT

HVG ONLINE
Szerzők: BEDŐ IVÁN, BERNÁT GYÖRGY
2019.09.01.

Németország kettészakadása óta kisebb-nagyobb hullámokban, de állandóan tömegek települtek át az NDK-ból az NSZK-ba. A berlini fal 1961-es felépítése óta az egyik legnagyobb áttelepülési hullám volt az 1989-es. A korabeli HVG-ben Bernát György Bonnból és Bedő Iván Berlinből ismertette az NDK-ból való ki-, és az NSZK-ba való betelepülés körülményeit. A cikk 30 éve, 1989 szeptember elején jelent meg, egy héttel azelőtt, hogy a magyar kormány végleg megnyitotta a magyar-osztrák határt a keletnémet menekültek előtt.

Az NDK történetében nem a mostani menekülési hullám az első. A háború végétől a berlini fal 1961-es felépítéséig becslések szerint több mint hárommillió volt a szovjet övezet, illetve az NDK „embervesztesége”, azóta pedig az idei év júliusáig valószínűleg a 600 ezer főt is meghaladta. Igaz, főleg eleinte, néhány tízezren odaátról is áttelepültek a keleti zónába.

Körülbelül félmillióan már az első években a három nyugati övezet valamelyikébe költöztek. Az NDK 1949. évi megalakulása után évente egy-kétszázezer körül volt az áttelepülők száma. Az első igazán nagy hullám 1952-ben és 1953 első felében volt. Az emberek alighanem az 1952 júliusi pártkonferencia után gondolták meg magukat, akkor határozták el ugyanis a szocializmus építésének felgyorsítását. Ez a hullám némileg lecsillapodott Sztálin halála és az 1953. június 13-ai sztrájkok nyomán, amikor visszavonták az életszínvonal-csökkentő intézkedéseket...

ITT OLVASHATÓ