Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.12.12.
„Aki fizet, az rendel”. Ez a legfőbb érv a színházakról szóló vitában a kormányoldalon, erre hivatkozva követelnek beleszólást az igazgatói kinevezésekbe. Azt mondják, ha a kormány beszáll a színházak finanszírozásába, akkor abba is lehessen beleszólása, hogy ki vezesse a teátrumot. Ez a megfogalmazás nagyon sok sebből vérzik, mert abból a téves képzetből indul ki, amit a kormányoldal előszeretettel kommunikál az emberek felé. Jelesül azt, hogy neki van pénze, és ebből a pénzből ad a neki fontosnak tartott feladatokra, projektekre.A valóságban ez nem igaz: a kormánynak nincs saját pénze. Nem nyert a lottón, nincs dúsgazdag külföldi rokona, nem örököse egyetlen milliárdosnak sem. Ami pénzt használ és szétoszt az arra érdemesek között, kivétel nélkül a magyar adófizetőktől kapja.
A magyar adófizetők pedig azért adták neki ezt a pénzt, hogy tisztességesen gazdálkodjon vele, vagyis, az ország javára, a lehető leghatékonyabban és a legnemesebb célok érdekében használja fel. Nem azért adják a kormánynak az adófizetők a pénzt, hogy kérkedjen vele, kegyúrként osztogasson, szeretetet és lojalitást vásároljon. És nem is azért, hogy látványberuházásokra költse, amelyek csak a csókosok vagyonát gyarapítják, a társdalom egészét pedig – fenntartási és egyéb költségek formájában – elszegényítik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.