2020. január 13., hétfő

AZ ÁPOLÓ AZ ORROM ELŐTT RÁZTA EGY DOBOZBAN A MAGZATOM

444.HU
Szerző: FŐDI KITTI
2020.01.13.


,,Egy örökkévalóság volt, mire beértünk a műtőbe. Nagyon fájt mindenem. Még bent volt a méhlepény, szülési görcseim voltak. A baba egy papírzacskóban a lábam közt. Amint a gurulós ágyról átmásztam a műtőasztalra, az ápoló aki betolt, sarkon fordult, hogy kimegy. Aztán visszalépett, és azt mondta: „hopp, ezt itt ne hagyjam, mert le kell adnom”. A babámról volt szó”

- így hangzik az egyik névtelen történet arról, hogy sokszor a kórházban mennyire nem helyénvaló, a traumának megfelelő szavakat használnak az egészségügyi dolgozók.
Egy vetélés általában nagyon megviseli a nőket, ezért különösen fontos lenne, hogy megfelelő, együttérző bánásmódot kapjanak a kórház dolgozóitól és környezetüktől. Ehhez képest sokszor megjegyzéseket tesznek, nem megfelelő kifejezéseket használnak, boldog kismamák és frissen szült anyukák mellé fektetik a babájukat elvesztő nőket, nem kapnak részletes tájékoztatást arról, hogy mi fog történni velük és a magzattal. A probléma pedig elég sok nőt érint, a nemzetközi statisztikák szerint ugyanis minden negyedik terhesség vetéléssel végződik.

Levendula Lilla, a várandósságokhoz kapcsolódó veszteségeket kísérő gyászra szakosodott tanácsadóként és egy Facebook csoport adminisztrátoraként rengeteg vetélés történetével találkozik, amelyekhez gyakran kapcsolódnak negatív tapasztalatok. Most kampányt indított, hogy felhívja a kórházi dolgozók figyelmét arra, hogy mit élnek át ezek a nők, és hogy sokszor már a helyes szóhasználat is sokat segítene...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.