2020. január 1., szerda

AZ ILLIBERALIZMUS VERESÉGET SZENVEDETT AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN - CSAK MAGYARORSZÁGON VERT GYÖKERET A KERESZTÉNYFASIZMUS, AMELY MÓDSZERESEN ELPUSZTÍT MINDENT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.01.


A magyarok 2010 és 2013 között elkövetett mulasztásai miatt az illiberális keresztényfasizmus egyedül Magyarországon tudott megkapaszkodni, az évszázad első évtizedében nem tudta átvenni a hatalmat a világ felett. Pedig jogosak volt az ezzel kapcsolatos félelmek. Emlékezzünk, milyen rettegéssel kellett várni egy időben minden demokratikus választást Nyugat-Európában, mert fennállt annak veszélye, hogy a szélsőjobboldal átveszi a hatalmat az európai demokráciákban is. Ha ez megtörtént volna, még az sem azzal lett volna egyenlő, hogy azonnal az Orbán-féle, demokráciának álcázott fasiszta diktatúra jön létre. Ezt bizonyítja, hogy amikor az olasz fasiszták kormányra kerültek, őket még demokratikusan meg lehetett buktatni, és az ország alkotmányos demokráciája nem omlott össze.

Orbán rendszere is megbukott volna már, ha két feltétel teljesül: 1. Ha 2010 és 2014 között a valamennyire demokratikus ellenzék és/vagy a magyar nép ragaszkodik az alkotmányossághoz, és nem engedi meg leépíteni a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét, nem engedi kivégezni a szabad sajtót és megakadályozza, hogy Orbán demokratikusan leválthatatlan legyen. 2. A második feltétel, hogy az ellenzék pártjai közül legalább egyetlen párt kitart a jogállami felfogás mellett, miszerint Orbán Viktor és bűntársai 2010 után államcsínyt követett el, megdöntötte az alkotmányos rendet, és nem legitimálja a rendszert. Ha maradt volna egyetlen elvszerű párt, amely nem korrumpálódik, és amely megmarad az igazság útján, amelyhez a rendszer ellenfelei csatlakozhattak volna. Ám a kettő közül egyik feltétel sem teljesült.

Ezért az orosz Ivan Iljin-féle keresztényfasizmus egyetlen országban jött létre a legtisztább formában, és az még csak nem is Oroszország, hanem Magyarország. Magyarország volt a leggyengébb láncszem, ahol a feltételek adottak voltak ehhez: az országnak több mint egyharmada elkötelezett és nyílt fajgyűlölő antiszemita, politikai értelemben az antiszemiták aránya a 60-70 százalék közé tehető. Az illiberalizmus pedig antiszemita rendszer, a keresztényfasizmus a zsidónak minősített társadalmi szabadságot, az egyéni jogokat, a jogállamiságot és törvényuralmat kérdőjelezi meg. Emellett a Horthy-rendszerben ennek a hagyományai megteremtődtek, amivel a magyar nép soha nem számolt le. Ezen kívül pedig a vezér szerepét betöltő fasiszta apa-figura, a paternalizmus a legprimitívebb formában itt maradt fenn.

Ehhez társul az egyéni boldogulás, a szabadrablás és a jólét iránti mindennél erősebb vágy, amely a legteljesebb mértékben felülírja azokat a szellemi javakat, értékeket, eszméket és demokratikus normákat, amelyek nélkül ez az átmeneti boldogulás és jólét bukásra van ítélve. Diktatúrában nincs jólét csak egy szűk rétegnek. A fasiszta állam megvonja a szociális juttatásokat, kiéhezteti az oktatást, egészségügyet, tartózkodik ezért a polgárok túlzott megadóztatásától, és engedi az üzletet azoknak, akik nem ellenfelei a rendszernek, mindezt megtámogatja az uniós pénzekkel. Ez pedig azt a hamis hatást és érzést kelti, hogy “soha nem éltünk ilyen jól”. Ezek a rétegek haszonélvezői és kedvezményezettjei a fasiszta rendszernek és ezért nagy támogatói is lesznek. Nem érdekli őket, hogy ez hosszú távon romba dönti az egész társadalmat. Ha ez bekövetkezik, akkor lázonganak majd, megfeledkezve arról, hogy ez volt az ára annak, hogy olyan jól érezték magukat a diktatúrában...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.