Rendező: Roger Spottiswoode
2016.
Hogyan talált rá a remény egy férfira és
macskájára a nagyváros utcáin...
Amikor James Bowen egy sérült, vörhenyes
szőrű, kóbor macskát talált egy folyosón,
még fogalma sem volt arról, hogy az élete
mennyire meg fog változni. James egyik
napról a másikra élt London utcáin, és
biztosan tudta, hogy amire végképp nincs
szüksége, az egy háziállat.
Mégsem tudott ellenállni a meghökkentően
intelligens kandúrnak, akit befogadott, és
gyorsan el is keresztelt Bobnak. Gondos ápolásának köszönhetően Bob lassan visszanyerte az egészségét, James pedig készült útjára engedni az állatot - úgy hitte, soha többé nem látják viszont egymást. Bobnak azonban más elképzelései voltak.
Ők ketten hamarosan elválaszthatatlanok lettek, s komikus - alkalmanként kockázatos - kalandjaik fokozatosan átalakították az életüket. Így segítettek egymásnak abban, hogy zaklatott múltjuk sebei lassan begyógyulhassanak.
A Bob, az utcamacska megható és felemelő történet, ami megérint mindenkit, aki csak elolvassa.
James Bowen utcai zenész Londonban. 2007 tavaszán talált rá Bobra, a macskára, s azóta is elválaszthatatlanok.
"Londont mindig is jelentős méretű városi macskakolónia jellemezte - ezek az állatok az utcán élnek, maradékokat esznek, és csak idegenek jóindulatában bízhatnak. Öt-hatszáz évvel ezelőtt annyira elszaporodtak bizonyos negyedekben, hogy a Cityben a Gresham Streetet, a Clerkenwell Greent és a Drury Lane-t egyszerűen csak a "macskák utcájának" nevezték. A kóbor macska a nagyváros hordaléka, nap mint nap meg kell küzdenie a túlélésért. Több olyan jószág is van köztük, mint a vörös kandúr: megviselt állatok, akik megjárták a hadak útját. Talán azt érezhette meg, hogy én is nagyon hasonló helyzetben voltam..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.