Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2020.03.27.
Remélem, mindenki emlékszik arra, hogy az új Nemzeti alaptanterv (NAT) egy „gyönyörű szöveg”, legalábbis Bencsik András szerint.
És azt is érdemes talán felidéznünk, hogy Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár szerint azért nem kell elhalasztani az új NAT szeptemberi bevezetését, mert a pedagógusoknak a jelen helyzetben több szabadidejük van, így el tudják végezni az azzal kapcsolatos feladatokat.
Jelen helyzet alatt ugye azt értjük, hogy a koronavírus-járvány miatt a miniszterelnök egy szép péntek délután bejelentette, hogy bezárják az összes iskolát, hétfőtől pedig egy sosemlátott-sosemtesztelt-sosemhasznált rendszeren keresztül megkezdődik a digitális oktatás. Mintha az egyébként csak ilyen pöccre induló dolog lenne, amit egy hétvége alatt mindenki magáévá tett, azóta pedig gördülékenyen megy mindenhol a tanítás-tanulás.
Ami persze nincs így, bár hogy a lehetőségekhez képest még egész jól sikerült többnyire az átállás, az bizony elsősorban nem az oktatási kormányzaton múlt.
Hanem pedagógusokon, diákokon, szülőkön, szolidáris civileken, tankönyvkiadókon, és ki tudja még, ki mindenkin, akik megfeszített tempóban azon ügyködtek és ügyködnek a mai napig (és még fognak is, jó sokat), hogy tovább gördüljön ez a tanév.
Na de ha végignézünk ezen a listán, mit látunk? Pedagógusokat, akiket az elmúlt években számtalanszor megalázott, semmibe vett, elnyomott a kormány. Diákokat, akiknek az érdekeit rendre lesöpörték az asztalról. Szülőket, akiknek a segélykiáltásait nem hallgatták meg a döntéshozók. Civileket, akiket megbélyegzett és fenyegetett a hatalom. Tankönyvkiadókat, akiket kivéreztettek.
Hanem pedagógusokon, diákokon, szülőkön, szolidáris civileken, tankönyvkiadókon, és ki tudja még, ki mindenkin, akik megfeszített tempóban azon ügyködtek és ügyködnek a mai napig (és még fognak is, jó sokat), hogy tovább gördüljön ez a tanév.
Na de ha végignézünk ezen a listán, mit látunk? Pedagógusokat, akiket az elmúlt években számtalanszor megalázott, semmibe vett, elnyomott a kormány. Diákokat, akiknek az érdekeit rendre lesöpörték az asztalról. Szülőket, akiknek a segélykiáltásait nem hallgatták meg a döntéshozók. Civileket, akiket megbélyegzett és fenyegetett a hatalom. Tankönyvkiadókat, akiket kivéreztettek.
Csupa olyan csoport, akik megannyi alkalommal szembesülhettek már azzal, hogy ez a kormány nem tekinti őket senkinek és semminek.
Ők azok, akik most erejükön felül, csak azért, mert más lehetőség nincs, oktatást csinálnak. Nélkülük ez az egész rendszer e pillanatban nem működne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.