Szerző: Gaines
2020.05.09.
hatású alakja, Little Richard 87 évesen
elhunyt. A halálhírt az előadó fia, Danny
Jones Penniman erősítette meg a
Rolling Stone-nak; a halál oka egyelőre
ismeretlen.
Little Richard Richard Wayne Penniman
néven született 1932-ben, a Georgia
állambeli Maconben, tizenkét gyerekes
családban nőtt fel. A templomban kezdett
énekelni, de apja ellenezte zenei
szárnypróbálgatásait, homoszexualitással
vádolta a kis Richardot, és 13 éves
korában elkergette otthonról. Ezután egy
fehér családnál nevelkedett, az ötvenes évek elejétől kezdett stúdiófelvételeket készíteni.
Az áttörésre 1955-ig várnia kellett: a Tutti Frutti című dala, melynek eredetileg szexuálisan túlfűtött, majd a rádió számára finomított, félig halandzsa szövegét mosogatás közben találta ki a maconi buszpályaudvaron vállalt állásában, óriási sláger lett. Ezt újabb sikerdalok követték, a Long Tall Sally, a Slippin' And Slidin', a Lucille, a Good Golly, Miss Molly egy-két év leforgása alatt robbant be a rhythm & blues listára. Dalait jellegzetesen csattogós, középpontba emelt zongorajáték, sodró lendületű tempó, és vagány ének jellemezte, ám nemcsak ezekkel gyakorolt óriási hatást az utána következőkre, hanem előadóművészetével, a szexualitást előtérbe helyező, extravagáns, exhibicionista színpadi jelenlétével és személyiségével is.
A sikereknek aztán hamar vége is szakadt: Little Richard 1957-ben úgy döntött, felhagy a zenéléssel, és visszatér a templomba, a hatvanas évek közepéig gospellemezeket adott ki, majd ismét a rockzenénél kötött ki, és egészen a kilencvenes évekig adta ki lemezeit. 1986-ban az elsők között iktatták be a Rock and Roll Dicsőségek Csarnokába, 1993-ban életműdíjjal jutalmazták a Grammy-díjátadón. Zenéje többek között hatással volt Elton Johnra, a Beatlesre (akik Little Richard előzenekaraként is felléptek 1964-ben), Prince-re, James Brownra, Jimi Hendrixre, Freddie Mercuryra, a Rolling Stonesra, az Outkastra, Chris Cornellre és az Illés zenekarra is.
Az áttörésre 1955-ig várnia kellett: a Tutti Frutti című dala, melynek eredetileg szexuálisan túlfűtött, majd a rádió számára finomított, félig halandzsa szövegét mosogatás közben találta ki a maconi buszpályaudvaron vállalt állásában, óriási sláger lett. Ezt újabb sikerdalok követték, a Long Tall Sally, a Slippin' And Slidin', a Lucille, a Good Golly, Miss Molly egy-két év leforgása alatt robbant be a rhythm & blues listára. Dalait jellegzetesen csattogós, középpontba emelt zongorajáték, sodró lendületű tempó, és vagány ének jellemezte, ám nemcsak ezekkel gyakorolt óriási hatást az utána következőkre, hanem előadóművészetével, a szexualitást előtérbe helyező, extravagáns, exhibicionista színpadi jelenlétével és személyiségével is.
A sikereknek aztán hamar vége is szakadt: Little Richard 1957-ben úgy döntött, felhagy a zenéléssel, és visszatér a templomba, a hatvanas évek közepéig gospellemezeket adott ki, majd ismét a rockzenénél kötött ki, és egészen a kilencvenes évekig adta ki lemezeit. 1986-ban az elsők között iktatták be a Rock and Roll Dicsőségek Csarnokába, 1993-ban életműdíjjal jutalmazták a Grammy-díjátadón. Zenéje többek között hatással volt Elton Johnra, a Beatlesre (akik Little Richard előzenekaraként is felléptek 1964-ben), Prince-re, James Brownra, Jimi Hendrixre, Freddie Mercuryra, a Rolling Stonesra, az Outkastra, Chris Cornellre és az Illés zenekarra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.