Szerző: VINCZE MIKLÓS
2020.10.25.
Az elmúlt években a főváros képe számtalan ponton átalakult, ezeknek pedig nem csak a foghíjtelkek beépítése, de a helyi vagy műemléki védettséget élvező épületeket érintő bontások, vagy épp átalakulások is fontos részét képezték. Ezek a döntések többségükben egyáltalán nem voltak szerencsések – ehhez elég csak a lebontott, majd visszaépített Király utca 40., a lassan öszvérré váló Baross utca 40. vagy az üveg- és vasbeton csodára cserélt Paulay Ede utca 52. megvalósult példáira gondolnunk –, hiszen a projektek az épített örökség egy-egy önmagukban sokszor nem feltétlenül értékes, tágabb környezetüket vizsgálva azonban pótolhatatlan veszteséget jelentő tagját iktatták ki a városképből.
A folyamat a koronavírus-járvány alatt sem állt meg: néhány nappal ezelőtt hosszú cikkben számoltunk be a hosszú évek óta üresen álló Lónyay utca 26. esetéről, aminek tereit a ferencvárosi önkormányzat az elmúlt két évtizedben számos alkalommal próbálta meg újra életre kelteni, ezekhez azonban vagy a pénz, vagy a lendület hiányzott. A kerület 2016-ra végül az áron aluli eladás mellett döntött. A furcsán pontos időzítéssel, a vásárlás érdekében létrehozott Lónyay Property a következő évben a lengyel, német és cseh ingatlanokat tulajdonló Zeitgeist Asset Management két vezéréhez, Sebastian Junghänelhez és Ulm Peter Noackhoz került, akiket egy német nyugdíjalap kért fel arra, hogy
olyan, prémiumkategóriás lakásokat alakítsanak ki benne, amelyek megőrzik a történelmi értékeket,
miután a hátsó udvar, illetve azt körülvevő lakások még az idén nyom nélkül eltűnnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.