HALÁLSORON

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.03.14.

Azt, hogy Orbán Viktor kisajátította az állami rádiót, úgy kezeli, mintha saját privilégiuma lenne, jószerivel már senkit nem érdekel. Hajdanában, danában, amikor még hittünk a rendszerváltásban és hittünk a létező médiaszabadságban is, természetesnek tűnt a tiltakozás, ha az arányok felborultak. Kellett, kötelező volt az ellenzéknek is lehetőséget biztosítani, BBC elvekről beszélgettünk, naivan. Tíz éve nincs ilyen, a miniszterelnök akkor megy be a rádióba, amikor akar, azt mond, amit akar; visszacsatolás nincs, ha éppen gyilkosnak nevezi politikai ellenfeleit, akkor sincs visszakérdezés, avagy a másik fél meghallgatása.

Nincs ebben túlzás, Orbán és hordája lényegiben naponta gyilkosozza le az ellenzéket, vagy éppen akit akar, aktuálisan Brüsszelt és Gyurcsányt. Egyszer, tudjuk, vége lesz ennek is, de vajon mikor? Meddig kell elviselnünk, hogy van itt egy elátkozott ország, és annak „fejedelme”, aki, amikor csak gondolja, odaül a mikrofon elé, és összevissza beszél. Ha majd egyszer valaki veszi magának a fáradtságot – és lesz ilyen –, összegyűjti, hogy mi mindent hordott össze a pandémia egy éve alatt egy magát demokratikusnak kikiáltó ország miniszterelnöke, bizonyosan el fogunk szörnyedni. Olyan kép fog kialakulni bennünk – ha akkor már nem félünk tőle –, hogy aki így beszél az bizonyosan elvesztette minden önkontrollját. De, ha még csak az önkontrollját veszítette volna el; ennél sokkal többről van szó.

Szavainak nincs már súlya, értéke; ez az egy év azt fogja megmutatni, hogy értelmetlen zagyvaságok sokaságát halljuk tőle, ostoba szóvirágokat, bon mot-okat, olyan kijelentéseket, amelyek semmi egyebet nem tükröznek, mint hogy ez az ember lebecsül bennünket, valójában értéktelen semminek tart mindenkit. Különben hogyan tehetné meg hétről-hétre, hogy egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, hogy az egyik mondata köszönőviszonyban sincs a másikkal...

ITT OLVASHATÓ