TGM: A REFORMER. FERGE ZSUZSÁRÓL

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2021.04.25.

A reformer a modern korban – ha nem vezető „államférfiakra” gondolunk, hanem a reformgondolatok képviselőire a közigazgatásban, a tudományban és a nyilvánosságban – háromféle funkciót tölt be: 1. szakember, 2. tanácsadó, 3. társadalomkritikus.

A most 90 esztendős Ferge Zsuzsa – akit a jó Isten még sokáig éltessen! – nagyszerű alkotói pályafutásának nagy részét olyan társadalomban töltötte el, amelyben ezeknek a szféráknak az elkülönítése nem lehetett (ma se lehet) teljes és világos. Olyan egyszerre (állami) tudományos és közigazgatási intézményben töltött majdnem 30 évet, mint a KSH (Központi Statisztikai Hivatal), amelynek a tervgazdálkodás, az állami beruházások primátusa, a Párt egalitárius missziója, az újraelosztás középponti szerepe miatt a politikai jelentősége is nagy volt, hiszen a KSH adataira kellett támaszkodniuk a gazdaság- és szociálpolitikát irányító szakmai (közigazgatási: központi és regionális) szerveknek.

Az 1989 előtti rendszert azért is kötötték össze olyan végzetes szálak az értelmiséggel, mert – az önkény és a zűrzavar elemei mellett – a reálszocialista politika a tudományra (mindenekelőtt a műszaki és társadalomtudományra) volt utalva.

Főként nem a közvélemény, nem a politikai versengés, hanem a valóság (ilyen vagy amolyan) tudományos megértése és (többnyire statisztikai) leírása befolyásolta a döntéseit. Ebben különös szerepet játszott a „rétegződés” – azaz az egyenlőtlenségek: a jövedelmi, szociális, kulturális-műveltségi-oktatási, szakmai-életvezetési, egészségi, lakhatási egyenlőtlenségek – empirikus és analitikus vizsgálata, amely mércéje lehetett (volna) a rendszer legitimációs önképének, igazolásának, a rendszercélok teljesülésének.

Az lehetett volna, írtam zárójelben, ha legalább a Párt (és alárendelt – mozgalmi és bürokratikus – szervezetei) belső közvéleménye, belső nyilvánossága ismerte volna a kutatási eredményeket és szakszerű közgazdasági és szociológiai értelmezésüket.

Ám ez nem volt így, bár a meglehetősen nagy létszámú, bonyolultan szervezett, részben jól képzett államhivatalnokokkal benépesített vezető struktúrák részesei olvasták az állam tudományos intézményei által előállított „anyagokat”...

ITT OLVASHATÓ