MAGYAR SORS KÁRPÁTALJÁN (22.-23. RÉSZ) — FAKITERMELÉS PÁRTIRÁNYÍTÁSSAL ÉS AZ AZT KÖVETŐ RABLÓGAZDÁLKODÁS

KANADAI MAGYAR HÍRLAP

Szerző: KULCSÁR ZOLTÁN
2021.08.20.

KULCSÁR ZOLTÁN SOROZATÁNAK UTOLSÓ RÉSZE.
(A korábbi részek ugyanitt elolvashatók)

A második világháború utáni években a Kárpátokban több mint 100 millió köbméter értékes faanyagot termeltek ki, amire nagy szükség volt az újjáépítésnél, valamint a donbászi bányák megerősítésénél. Azonban volt egy nagy probléma, mégpedig az, hogy a fakitermelő vállalatoknak nem az elszállított faanyaggal kellett elszámolni, hanem a kivágottakkal, azzal amennyi elő volt írva a tervben. Ez azt eredményezte, hogy sokkal több volt a kivágott fa, mint amennyit el tudtak szállítani, így a felesleg tönkrement. Sokat javult a helyzet, mikor megalakult ez erdészeti egyesülés, ami nem csak fakitermeléssel és a fa megmunkálásával foglalkozott, hanem bútorgyártással, telepítésekkel és erdei utak építésével is. Arra is ügyeltek, hogy az ültetések száma meghaladja a kitermelt fa mennyiségét, és évente közel 150 kilométer szilárd burkolatú utat építettek a faanyag elszállítása érdekében. Fontos szempont volt az is, hogy akkoriban a fakitermelés során nem nyúltak a havasaljai, valamint a vízfolyások mentén húzódó erdőrészekhez. A pártvezetés szokása szerint igyekezett beleszólni a vállalatok működésébe, de mivel szakmai kérdésekhez nem igen értettek, megmaradtak inkább a másodlagos, főként ideológiai kérdéseknél. Persze voltak olyan törekvéseik is, amik befolyásolni szerették volna bizonyos részmegoldásokat, mint például a már említett keskeny nyomtávú erdei vasútvonalak felszámolása, vagy a minisztérium szakembereinek szakszerűtlen ajánlásának elfogadtatására a bükkfa anyagok szárításában, ami miatt rengeteg faanyag ment tönkre a munkácsi bútorgyárban. A gorbacsovi időkben Kijevből érkezett pártfunkcionáriusok erőszakkal akarták kötelezni a bútorgyárakat és a megmunkáló üzemeket arra, hogy termékeik 100%-a első osztályú legyen, amit lehetetlen volt kivitelezni.

A szakszerűtlen fakitermelés nem kegyelmezett egy ritka, matuzsálemi bükkfának sem.

A Szovjetunió felbomlása után az erdészeti egyesülés hanyatlásnak indult, az átszervezések révén az 1994 és 1997 közötti időben a termelés a hetedére csökkent. Az erdészeti vállalkozásoktól pedig elvették az állandó fakitermelési jogot, és beengedtek erre a piacra több mint 350, hozzá nem értő céget. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek azok az erdők is, amelyek kolhozok és a védelmi minisztérium kezelésében voltak, pedig ezek nagy területet foglaltak el, és közel 20%-át tették ki Kárpátalja erdeinek. A kolhozok megszűnésével az erdők jogi vákuumba kerültek, és gazdátlanok lettek. Ennek következtében, az engedély nélküli vágások eredményeként a 2000-es évek végéig 60 ezer hektár erdő ment tönkre. Az Ungvár közeli antalóci hegycsúcson található, a katonai erdészethez tartozó bükkerdőket sem kímélik a kivágásoktól, pedig azok kitűnő mikroklímával rendelkeznek, és nagyon közel vannak a megyeszékhelyhez...

ITT OLVASHATÓ