AZOK IS ELUTASÍTJÁK AZ ÁLLAM EGYIK LEGFONTOSABB FELADATÁT, AKIK JÓL JÁRNÁNAK VELE

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2021.12.16.

Az Egyesült Államokban az 1970-es évek óta nem nőtt az állami újraelosztás növelésének társadalmi támogatottsága, dacára annak, hogy ugyanezen idő alatt a reálértéken számított (azaz az inflációs hatással korrigált) órabérek alig változtak (bár a reálbérek változásának pontos mértékére nagy hatással van, hogy milyen módszertannal méri a dolgot az ember).

A növekvő vagyoni koncentrációt a jövedelmi és örökösödési adókulcsok csökkenése és (a 2009-es és a Covid-válság kivételével) az állami kiadások GDP-arányos stagnálása kísérte. Ez a jelek szerint politikailag kifizetődő stratégia: a progresszív jövedelemadó, a tőkejövedelmek erősebb sarcolása, az örökösödési illeték emelése vagy a jóléti programok kiterjesztésének népszerűsége valamelyest csökkenő tendenciát mutatott a lakosság körében a legnagyobb amerikai szociológiai felmérés, az általános társadalmi felmérés (GSS) adatai alapján, mint Ilyaba Kuziemko, a Princeton Egyetem professzora és szerzőtársai korábbi cikkéből kiderül.*

A jelenségre a szakirodalom több nagyobb elméleti magyarázatot hozott fel:

- az emberek nem ismerik az egyenlőtlenségek valós mértékét;

- nem tartják problémásnak az egyenlőtlenségeket;

- nem bíznak abban, hogy a kormányzat képes a hatékony újraelosztásra;

- a valósnál jobbnak ítélik a társadalmi mobilitást, ezért úgy gondolják, nincs szükség újraelosztásra.

Kuziemkóék kutatásának egyik résztvevője, Stefanie Stantcheva, a Harvard Egyetem professzora, az egyik legelismertebb fiatal közgazdász egy közelmúltbel írásában közérthetően járta körül az ezen potenciális magyarázatokkal kapcsolatos empirikus kutatások eredményeit. Ezek alapján a társadalmi-gazdasági tények megismerése relatíve keveset változtat az újraelosztás megítélésén, és a bevándorlóktól való félelem is nagy hatással van az adóemelés és a szociális programok népszerűtlenségére...

ITT OLVASHATÓ