Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.01.09.
Kezdődik a gyerekeknél, az osztályközösségben: “Mi van, neked nincs?!” “Neked csak ilyen van?!” Kinevetik, megalázzák azt, aki nem tudja felmutatni azt, amit a többi. Mobiltelefont, márkás ruhát, cipőt, tabletet. Még az uzsonna is lehet fokmérő. Aki valamit ad magára, az nem otthon készítettet visz, hanem vásárol.
Pár éve, talán írtam már erről, egészen megdöbbentem, mikor egy fiú kimaradt a középiskolából. Segítettük bérlettel, így firtattam, hogy mi az oka. “Hát az, hogy nincs mit ebédeljen, és hosszú a nap, mire hazaér, este van.”-hangzott a válasz. “Miért nem készítenek neki egy szendvicset otthon, elvinné és megenné azt, úgy kibírná…”- próbáltam megoldást keresni. “Próbáltuk. De a többi kicsúfolta, hogy csóró. Csak a csórók visznek otthonról kaját. Aki nem csóró, annak telik egy hamburgerre. Addig cikizték, hogy most már nem is akar menni.” Ez egy szakiskola volt, zömében hátrányos helyzetű gyerekekkel.
Csórónak lenni nem jó. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. Az általuk diktált értékrendet pedig nem mindenki tudja követni. Aki nem tudja, az gúny tárgya. Sajnos, sokszor a szülők is rásegítenek otthon. Mert ők is abban nőttek fel, hogy cikizték, aki csóró. Miközben ők is épp olyan csórók voltak.
Mert ahol generációk óta jelen van a szegénység, ott a pénznek nagyobb jelentősége lett bármi másnál. A pénz ad hatalmat, rangot, láthatóvá kell hát tenni mindenki számára, hogy tudja, mindenki, hol a helye. A láthatóvá tétel formája sokféle lehet. Most jó erre a facebook, ott pl. gyakoriak a fotók a bankjegyekkel. Tízezresek, húszezresek, rakásra. Olyan szomorú ez… hogy ez lesz az érték, ennek a megmutatása, így. Pózolva a pénzzel. Mintha ez lenne az ember értékmérője.
Akinek nincs, az is meg akar felelni a körülötte levők elvárásainak. A piac pedig kiszolgálja ezt a vágyat. Kiszolgálják a bankok, a személyi hitelekkel, ügynökeik rendre járják a leszakadó falvakat. Ki tudna ellenállni a helyébe hozott pénznek? És különben is milyen jól hangzik pl. ez: 300 ezer Ft 110 hónapra, havi 3500 Ft csak… Kiszolgálják a szolgáltatók is: ingyen adnak egy telefont, oda is adják rögvest, ha aláírják az előfizetést, hűségnyilatkozattal. Hogy ez nem a legolcsóbb konstrukció, az szóba sem kerül. Ez egy jó terep az értékesítőnek. A vásárlónak meg ugrás a sötétbe. Itt tuti az üzlet.
Sosem értettem, de nyilván, mert nincs tudásom rá, hogy miért éri ez meg, mikor nyilvánvalóan behajtó cégnél fog kikötni a dolog, és leggyakrabban nincs miből behajtani.
Szóval, nagyon furcsa kép ez a 21.századi szegénység. Némely túlélési technikában 19.századi (pl. a fűtés tekintetében, de sokszor a főzésben is), de közben jelen vannak a modern fogyasztói világ jóléti attribútumai. Ez a karácsony is elhozott pár családba efféléket, mint a legnagyobb, több százezres televíziót, vagy a legújabb IPhone-t is. Olyan helyre, ahol ezer másra kellene költeni, hogy biztosabb, könnyebb, jobb legyen az élet, tervezhetőbb a gyerekek nevelése.
De ami most van, most kínálkozik, ott nincs számolgatás. Az kell. Mindenáron.
A héten lehetett olvasni a médiában, hogy felgöngyölítettek egy bűnesetet, diákhitellel próbáltak behúzni ebből a társadalmi csoportból minél több ember a felnőttoktatásba. Az, hogy mennyire pontosan ismerték ők is a helyzetet, a megvezethetőséget, azokat a gyenge pontokat, amelyeket meg kell célozni, hogy eloszlassák az esetleg felmerülő kételyeket, mutatták a feltételek, amelyeket eléjük tártak a tájékoztatón: havi 150 ezer Ft-ot kapsz, 10 hónapon át,, 10 év alatt kell visszafizetni, de a tartozások egy idő után elévülnek, olyan jelentkezzen, akinek a nevén nincs ingatlan, köztartozásmentesség kell, de ha valakinek van adóssága, rögtön ajánlanak egy ügyvédet, aki ötezerért ír egy papírt, hogy nem ismerik el a tartozást, és akkor megkaphatja a pénzt…Magáról a képzésről nem lehetett megtudni semmit, de nem is ez volt a lényeg, hanem a pénz. Annak a hívó szavára építettek, nem a szakmaszerzésére.
Ezt most úgy tűnik, időben elkapták, de sajnos nem mindig ilyen szerencsésen alakul. A tartozások pedig nőnek, megállíthatatlanul.
A kölcsönök ma csapdában tartják a leszakadókat. Védtelenek, a helyükbe vitt, az orruk előtt lengetett pénznek, árucikknek nem bírnak ellenállni. Ők is akarnak pénzt, holmikat, hogy érezzék: nem csórók, ugyanolyanok, mint akinek van. És eladósodnak. A behajtócégek pedig nem felejtenek. Éveken ét halmozódó kamatok, milliós tartózások, amelyeket lehetetlen visszafizetni a közmunkabérből. Ha bárhol elhelyezkednek, ami legális, a fizetésük 30-50%-át levonják. Éveken át, a tartozások sorban állnak. Ha egy lement, rögtön jön a következő. Ez is a feketemunka felé tolja őket. Mert ott nincs levonás. Maximum a munkaszervező fogja le a részét. A többi megy zsebbe.
A tartozásra pedig úgy néznek, mintha nem lenne. Nem vesznek róla tudomást. Az értékesítők pedig a végletesen eladósodott családban is megtalálják azt, akinek a nevére még fel lehet venni a kölcsönt, meg lehet kötni szerződést, meg lehet vásárolni részletre valamit. Mert nekik ez az érdekük. Hogy új ügyfeleket szerezzenek.Megteszik hát.
Azt hiszem, ez is egy olyan dolog, amiben egymásnak teljesen ellentétes folyamatok hatnak. És mindezt a világ hozza. A világ ellentmondásos változása. Amiben az értékmérő csak és kizárólagosan a pénz. Az vagy, amid van. Mutasd meg, hogy elhiggyék. Csóró vagy? Hát tegyél róla, hogy ne legyél. Az eszközök nem érdekesek. Csak az eredmény, hogy megszerezted. Hogy van neked is.
Ilyen világunk lett. Általunk, emberek által. És ebben kellene vonzóvá tenni a több éven át tartó tanulást azoknak, akik ezen az úton sosem próbáltak boldogulni. Nagy kihívás. És nemcsak az iskolán múlik…bár ma az sem fókuszál erre. Helyesebben erre sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.