2022. február 22., kedd

BARTUS LÁSZLÓ: IVÁNYI GÁBOR TEKINTETE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2022.02.22.


Iványi Gábort nem tegnap óta ismerem. Barátságunkról nem akarok nyilvánosan beszélni, az sokkal mélyebb ennél. Megrendített, amikor a NAV támadása után, a Dankó utcai tüntetésen felment a színpadra. Az első, amit kerestem, Iványi Gábor tekintete. Abból meg tudom állapítani a helyzet súlyosságát, mert a tekintetéből tudok olvasni, az pedig megrázott. Tekintetében láttam a zavart, hogy ez az aljas támadás mennyire megviselte, s láttam az aggodalmat is. Iványi Gábor megértette, hogy a zsarnok elhatározta, leszámol vele, és mindenre képes.

Ahogy beszélt, úgy nyerte vissza tekintete a fényét és a nyugalmát. Amikor azt mondta, ha pénzbüntetésre ítélik, ne gyűjtsenek neki arra, mert nem akarja a büntetést kifizetni. Jogtalan büntetést nem fizet ki. Inkább leüli. Iványi Gábor tekintette akkor nyugodott meg, amikor ezt kimondta. Felkészült, hogy Orbán börtönbe is csukathatja. Mint Jézus a Getsemáné kertben az elfogatása előtt. “Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” Iványi Gábor felkészült, mindent vállal, nem lehet legyőzni, nem lehet megtörni.

Akik szeretik és tisztelik, azok sem tudják, milyen élet van mögötte. Zaklatta a pártállam, akkor sem adta meg magát. Lezárták a gyülekezeti házat, leverte a lakatot. Ha nem volt máshol, a szabad ég alatt tartotta meg az istentiszteletet. A kommunista pártállam felfüggesztett börtönre ítélte. Akkor sem csinált semmit, amiért el kellett volna ítélni. Résztvett az ellenzéki mozgalomban, és már akkor is a szegénység ellen küzdött, Solt Ottíliával és másokkal a SZETA-ban. De ezek csak üres életrajzi adatok.

Iványi Gábor személyisége nem ezekben ragadható meg. Hanem abban, ahogy egy-egy embert a szívén viselt. Ahogy harcolt értük, ahogy próbált segíteni nekik. Amikor már mindenki feladta, amikor már senki nem volt hajlandó segíteni, akkor jött Iványi Gábor. Aki tényleg mindenkiben az Isten képmását látja, akit nem lehet megsérteni, megbántani, elkergetni, akinek nem kell az elesett embernek megfelelnie. Aki tudja, hogy becsapják, aki mosolyog a kópéságon, de tudja, hogy segítségre van szükség. Aki soha nem adja fel.

Amikor a magyar sajtóban dolgoztam, éveken át csörgött a telefonom későn este. Tudtam, hogy Gábor az. Valakit meg kell menteni. Mentünk, és Iványi Gábor hol odakötözte magát egy bejárathoz, hogy ne lehessen utcára dobni egy anyát, hol rendőrt, mentőt, ügyvédet hívott, hogy megmentsen valakit. Lebontotta a kordonokat, leverte a deszkát, amivel egy fiatal nő mögött deszkázták be a lakás ajtaját, ahova jog nélkül költözött be, de az utcán megfagyott volna. Már mentem volna, de Gábor nem tágított, amíg védencei biztonságba nem kerültek.

Amerikában mindig eltévedtünk, bárhova mentünk, és soha nem értünk oda időben, ahova igyekeztünk. Gábor történetei olyannyira lekötötték a figyelmemet, hogy egész más városban kötöttünk ki. Ahova mentünk, az mindig bezárt, mire odaértünk. Olyan szeretettel még nem hallottam beszélni senkit érdemtelen hajléktalanokról, csibész romákról, egészen rémisztő romatemetésekről, és arról, ahogy meggyőzte őket, hogy ne csókolják szájon az elhunytat, ne ugráljanak be a sírba. Amilyen bölcsen és szeretettel elrendezte a családi vitákat. Amilyen áldozatokat hozott értük...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.