Szerző: BÁLINT ORSOLYA
2023.02.05.
Bevallás szempontjából kétféle politikus létezik, az egyik, aki lázasan listáz minden hóbelevancot, hogy úgy tűnjön, ő aztán mindent felsorolt heveny őszinteségi rohamában. Egy idő után úgyis elkezd az ember feje pörögni a nyakán, és már csak annyit észlel, halványlila fogalma sincs az illető pénzügyi terebélyességének határairól, lásd Szalay-Bobrovniczky Kristóf kacsalábon forgó birodalmát. A másik típus, akinek a hónap végéig kajára se elegendő a bankszámláján feltüntetett pénze, húszéves autóval vagy biciklivel jár, és harminc éve tartozik a szüleinek egy egyszobás alagsori lakás árával, ami szintén ad okot némi gyanakvásra. Utolsó felvonásként következik a kínos magyarázkodás, miből vette, miért tüntette, vagy miért nem tüntette fel, „elfelejtettem” és „nem tűnt fontosnak”, végül úgyis kiderül, hogy nincs itt semmi látnivaló.
A magyar ember történelmileg amúgy is úgy szocializálódott, hogy a vagyont dugdosni kell az irigyek meg a hatóság elől. Különösen a furmánnyal szerzett milliókat, nehogy még úgy járjanak, mint a Völner–Schadl jómadárduó, akiknek folytatásos podcastját naponta hallgatva a fél ország azon tűnődhet, vajh’ hogy kerülhettek ezek ilyen fontos és befolyásos pozíciókba, mert nem az agyafúrtságukkal vívták ki maguknak. A hallgatóságnak legalább megadatik némi schadlfreude (tudom, már én is elsütöttem, de ebből sosem elég), hogy bukhatják a fasza kis tengerparti nyaralót, ha már a Porschét, a luxusórákat meg az ékszereket is elvitték ugye, és benne van a pakliban (benne kéne lennie, de már nincsenek illúzióink), hogy járulékos veszteségként Varga Juditot is magukkal rántják a kiszivárogtatott felvételeken elhangzó komiszságok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.