VÁGÓ ISTVÁN A MAGYAR DEMOKRATÁK LELKE ÉS LELKIISMERETE VOLT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2023.04.30.

Egy nappal korábban még leveleztünk a Messengeren. A pápalátogatásról megjelent cikkekről, s leginkább az első magyar terrorista szabadon engedéséről, majd pedig a Demokratikus Koalícióról, annak koalíciós lehetőségeiről, az Orbán elleni feljelentésről. Semmi jele nem volt annak, hogy hamarosan megdöbbentő, megrázó, végtelenül szomorú hírre ébredünk. Vágó István hirtelen halála felfoghatatlan veszteség a barátai, tisztelői, Magyarország és a magyar demokraták számára.

Vágó István mindannyiunk szeme, füle, esze, szíve volt, igazodási pont a zavaros magyar valóságban. A hazáját, a szabadságot és az igazságot szerető ember mintapéldája, esszenciája. Vágó István a magyar televíziózás egyik legnagyobb alakja volt, aki le tudott mondani a képernyőről, a sikerről, a dicsfényről, a pénzről, amikor Magyarországon antidemokratikus fordulat állt be, az országot a magyar történelem egyik legsötétebb társasága ejtette túszul. Fel sem merült, hogy másokhoz hasonlóan beáll melléjük, vagy csak meghúzza magát, úgy tesz, mintha semmi nem történt volna.

Nyíltan vállalta az üldözöttek melletti kiállást, beállt egy olyan párt és annak vezetői mellé, akiket divat volt ócsárolni, mert a szívének kedves európai, demokratikus értékeket, a jogállamiságot és a szabadságot, az emberi jogokat képviselték. Vágó István mindig hű maradt az elveihez, s azokhoz is, akik mellé állt. Nemcsak a Demokratikus Koalíció lelkiismerete volt, hanem mindazoké, akik a világot szerették volna jobbá tenni, akik egy emberibb, jobb világra vágynak.

Az örök szkeptikus, a tények makacs tisztelője, az erkölcsi iránytű nem volt érzelmek nélkül való. Szenvedélyesen tudott szeretni és elutasítani, mindig állást foglalt, utálta a középszerűséget és a jellemtelenséget. Mindennek ellentéte volt, mint amit az Orbán-rendszerrel együttélni képes Magyarország jelent. Igazság és hazugság között nincs középút, nincs békés átmenet. Vágó István nem azok közé tartozott, akik ideológiákat gyártanak saját elvtelen kompromisszumaikhoz. De soha nem volt szélsőséges, miközben kimondatlanul is a legnagyobb antifasiszta volt.

Dicséretnek tartotta azok utálatát, akiket megvetett. Személyiségének jelentőségét az mutatta, mennyire erőteljesen és alattomosan támadták, de őt ez csak megerősítette az igazában. Egy percre nem adta meg magát soha azoknak, akik kisajátították, elrabolták és lepusztították az országot. Mindig az elesettek, az üldözöttek, a megvetettek és a jogfosztottak pártján volt. Éles szemét, eszét, a szenvedélyes szívét soha nem kerülte el semmi, ami fontos, és hiba nélkül ítélt. Facebook oldala egy teljes demokratikus médiabirodalmat helyettesített...

ITT OLVASHATÓ