SZAPULTÁK AZ AUTÓGUMI-ÜZEMEKET, DE AZ AKKUGYÁRAK SOKKAL ROSSZABBAK LEHETNEK

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2023.12.05.

Sokan hallani sem akarnak akkumulátorgyárakról lakóhelyük közelében, főleg környezetvédelmi félelmek miatt. Mivel azonban a kormány nem kis mértékben ezekre alapozza a magyar gazdaságát jövőjét, ilyen értelemben is nagy a kockázat, hogy jó döntés-e nagy erőkkel ráfeküdni erre az ágazatra.

Nagyjából 15 évvel ezelőtt a gumiabroncsgyárak töltöttek be némiképp hasonló szerepet. Az elutasítottságuk ugyan valószínűleg kisebb volt, de 2008-ban a gyöngyösi Fidesz egy népszavazási kezdeményezéssel így is megakadályozta, hogy szennyezőnek tartott gyárat építsen a városban az indiai Apollo Tyres. (Hogy aztán a következő évtizedben felépüljön pár kilométerrel arrébb.) Szintén párhuzam, hogy a gumigyárak idetelepülését – és az ehhez adott állami támogatást – a magyarországi és térségbeli autógyárak beszállítási igényeivel magyarázták.

A gazdaságszerkezeti kifogások ugyancsak hasonlóak voltak: a gumiabroncsgyárak technikailag ugyan nem összeszerelő-üzemek, tágabb értelemben annak számítanak, hiszen nem túl magas a hozzáadott értékük, márpedig végső soron jórészt ez határozza meg, hogy mekkora jólét érhető el az országban. Termelési oldalról nézve pedig meghatározó módon ez adja ki a GDP-t – vállalati szinten a hozzáadott érték mutatja meg, hogy (maradva a feldolgozóiparnál) mennyit tettek hozzá a máshonnan megvásárolt alapanyagokhoz, részegységekhez.

A kettő között akár óriási különbség is lehet: a komáromi Nokia-üzem fénykorában, 2005-ben az árbevétel-arányos hozzáadott érték alulról súrolta a 7 százalékot: hiába volt több mint 4000 milliárd forint a bevétele, a vállalat valójában csak 282 milliárd forintnyi értéket adott hozzá a magyar gazdasághoz. Informatikai fejlesztő vállalatoknál viszont ez a mutató könnyen elérheti a 80 százalékot is.

Az összeszerelő üzemekkel elérhető fejlődés korlátaira jó példa Szlovákia: északi szomszédunk – ahol a járműipar súlya még nagyobb, mint idehaza – egyszer már megelőzött minket fejlettségben, de aztán újra mögénk csúszott. Ennek ugyan vannak statisztikai okai is, de messze nem csak erről van szó. „Ez az összeszerelő-műhely modell már idejétmúlt. Régen Szlovákia felzárkózása arra épült, hogy van olcsó munkaerő, és a külföldi beruházások tolták az ország a szekerét. Csakhogy míg a munkaerő korábban bőségesen rendelkezésre állt, most inkább munkaerőhiány van” – nyilatkozta a Portfoliónak júniusban Horváth Mihály, az ország akkori pénzügyminisztere...

ITT OLVASHATÓ