Szerző: PLETSER TAMÁS
2024.03.08.
Nekünk ma már természetesnek tűnik, hogy a falból kijövő csatlakozó 220 voltos/50 herz-es folyamatos feszültséget tud szolgáltatni a nap 24 órájában, a gázcsövekben lévő földgáznyomás szintén mindig stabilan állandó, és az ország nagy részén minőségi ivóvíz jön a csapból. Ez azonban a világ 70-80 százalékában nincs így. Mintegy 775 millió ember a mai napig egyáltalán nem jut áramhoz a világban. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint 2022-ben nőtt is a száma ezeknek a szegény sorsú embereknek, 20 év után először.
Hogy ez a stabil energia- és vízellátás biztosítható legyen a jövőben is Magyarországon, hatalmas erőfeszítéseket kell tennie az országnak és kiemelten a magyar államnak. A magyar energiarendszerbe – hasonlóan Európa legtöbb országához – a 1980-as és a 2000-es évek között történtek jelentős beruházások. Az elmúlt 10-15-évben – talán a megújuló energiatermelés kiépítését leszámítva – komoly lépések nem történtek. Főleg a zsinóráram-termelés területén van nagy elmaradás, mivel mára elöregedtek a 70-es, 80-as évek nagy alaperőművei. Komoly kihívást látunk az elektromos hálózatok esetében is, mivel ezeket alapvetően nem szakaszos megújuló termeléshez tervezték, miközben az elektrifikáció terjedése miatt jelentősen nőhet a jövőben a hálózati igény.
Nézzük, ez mit jelent konkrétan Magyarország esetében. Az Energiaügyi Minisztérium becslése szerint 2030-ra a jelenleg 42-44 terawattórás áramfogyasztásunk közel 60 terawattórára nőhet a fűtési rendszerek, a mobilizáció elektrifikálása miatt, illetve az energiaintenzív iparágak (például akkumulátorgyárak) további terjeszkedése nyomán. Ebből az értékből a becslések szerint 53 terawattóra hálózati igény jelentkezik majd, a különbséget a saját áramtermelés (főleg nap-, szél- és biogázerőművek) teszi ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.