Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.09.01.
Az, hogy milyen lesz, ilyenkor még nem tudni. Azok a pedagógusok, akik maradtak még a pályán, biztosan próbálják a legtöbbet kihozni belőle, legalábbis ezzel az érzéssel kezdik ma a napot. Ilyenkor magával ragadja az embert a gyerekekkel való találkozás.
Nem tudjuk, milyen újabb ellenőrzési-minősítési utasítások fogják ezt a tanévet jellemezni. Mert jó ideje nem a gyerekek vannak fókuszban az oktatásban, átrendeződött sok minden egy „BM”-es attitűd alapján, ami rátelepszik mindenre, a rendszerben dolgozók hangulatára is. A KIR folyamatos kihívásai, vagy a TÉR biztosan nem ad pozitív felütést a tanévnek.
Persze lesznek pozitív változások is. Pl. hogy visszaengedik a civileket az iskolába. Csakis erkölcsi bizonyítvánnyal és szakmai tapasztalattal. Eddig ezzel sem lehetett, mert akkora kockázatot jelentettünk a gyerekek fejlődésére. Most, miután a kábítószerrel úgy tűnik nem tud megbirkózni a rendszer, mehetnek megint a civilek. Már, aki megmaradt, meg tudott maradni a prevenciós lehetőségek törlésével.
A furcsa az, hogy már ezen sem kapjuk fel a fejünket. Megéltük már az oda-vissza táncolást, volt benne részünk bőven, hiszen ez a "madzagon rángató", a marionettbábukra emlékeztető működés jellemezte az elmúlt éveket. A károkozással pedig, amit az ilyen intézkedések okoznak, senki sem törődik. Felelőtlen, átgondolatlan, túltolt intézkedések jellemzik azokat az oktatási rendszereket, ahol a szakmaiságot felülírja a politika.
De a folyamatok nem állnak meg. Hiszem, hogy lesz még pl. pedagógiai szabadság, szabad tankönyvpiac, az esélykiegyenlítés is visszajön talán majd egyszer, lesz helye az önállóságnak, akár a tantestületeket, akár a pedagógusokat nézem, lesznek még pedagógiai innovációk a legkisebb iskolákban is... és lesz újra fontos a gyermek. (Csak éljük túl ezt az évet, mert nincs kétségem, hogy a politika, a választások közeledtével újra használni fogja őket....ha hagyjuk.)
És talán lesznek újra olyan tantestületek, ahol nem kell félni attól, ha valakinek más a véleménye, mint ami a központi elvárás. Az idősebbek (jó sokan vannak a pályán) még jól emlékeznek erre… reméltük, hogy a fiatalabbaknak ezt nem kell megtapasztalni, de nem sikerült. De a kritikai gondolkodás és annak felvállalása nélkülözhetetlen a pedagógusoknál (és persze másoknál is).
Ne feledjük: a gyerekeknek mintát adunk, mi felnőttek, szülők, pedagógusok nap, mint nap. A mondataink, a gesztusaink, a rájuk irányuló figyelmünk, a mosolyunk, a szeretetünk formálja őket.
Azért pedig, hogy mindig ez legyen a fókuszban, azért tudatosan dolgoznunk kell. Hogy ne engedje elterelni ezt semmi. Ehhez erő kell, bátorság, kitartás, tudatosság. És közösség is. A közösségért pedig mindenki felelős. Olyan lesz, amilyenné alakítjuk.
Sok erőt kívánok mindenkinek az új tanévhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.