KOVÁCS ZOLTÁN: ÚT A BÖRTÖNBE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2026.05.15.

Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható igazán, miféle rendszer volt ez, mennyire kártékony és romlott. Erről regnálásuk idején csak részben lehetett fogalmunk. Ugyan láthattuk a szegénységet, hallhattuk a pökhendiségüket, folyamatos hazugságaikat, napi élményt jelentett, hogyan árulták el az ország szövetségeseit az ehhez készre gyártott ideológiai zagyvalékok tudálékos és idegesítő magyarázgatásával. Ami azonban a bukásukat követő hetekben kiderült róluk, az esztelen osztogatásaikról, hogy megrémülve a hatalom esetleges elvesztésétől miféle celebek bevetésével hülyítették a népet, azon nehéz túllépni. A legijesztőbb annak keserű felismerése, hogy az utolsó pillanatig miféle emberek kezében volt az ország.

Amikor aztán ezen valamennyire mégis sikerült túltenni magunkat, az állampolgár miniszterelnöki tárlatvezetés keretében szembesülhetett azzal a perverz gazdagsággal és pompával, ami sokat látott emberek számára is mellbeverő volt. A Karmelitáról, valamint Pintér és Rogán miniszterek minden képzeletet felülmúló, mondjuk úgy, munkahelyéről van szó. A miniszterjelöltek napokkal később is sápadtan emlegették, nem hitték volna. Moldova György Hat lámpa a víz fölött című riportjában írja, hogy a nagy Duna-áradás napjaiban a mohácsi Margitta-szigetet már betakarta az ár. Az egyik faluban mégis, minden este hatkor kigyúltak a lámpák a víz fölött. Központi kapcsolású település volt, és bent elfelejtették a néhai falut leválasztani. Ilyenkor az emberek megálltak, és nézték az elmerült falut. Ahogy Moldova írta: Próbált emberek mesélték, és levették sapkájukat. Így nézhettek 1956-ban az árvízi munkások, és néztek a miniszterjelöltek néhány napja a Karmelitában.

Orbán Viktor viszont azt nem érti, hogyan veszthetett. Ahogy a hozzá közel álló újságírók fogalmaztak, Orbán ellátogatott a Vadhajtások nevű portálhoz, ahol többek között arról beszélt, hogy ugyan elvesztették a választásokat, de a nemzeti értékeket meg kell védeniük, és ezt nem teheti más, mint a nemzeti oldal. Vagyis két héttel a szokatlanul nagy verés után vagy nem tanult semmit a kudarcból, vagy nem is érti.

Mert mi a nemzeti érték, mit kellene megvédeni? Ilyen érték a Fidesz oldalán újabban nincsen, csak lózungok hazaszeretetről, békéről, nyugalomról. Ezeket a fogalmakat épp a Fidesz üresítette ki, mert annyi hazugságot és megtévesztést ragasztott hozzájuk, hogy a mostani választást épp emiatt vesztette el. Orbánnak nyilván elemi érdeke, hogy hívei az úgynevezett nemzeti értéket védve kiálljanak az összes zűrzavaros ügy mellett, úgymint a hatvanpusztai birodalom megvédése elsősorban, és hűséges oligarchái pusztuló, de még mindig tetemes birodalmának kármentése. Ezt jelenti az értékmentés: Orbán átmentését a jövőre vonatkozóan, főként, mert ilyen bizonytalan még sosem volt a korábbi kormányfő politikai pályája. Nem látni most azt az erőt, ami a pártot megújítaná, könnyen lehet, hogy a Fideszből acsarkodó partikuláris párt lesz. Az idő sem Orbánnak kedvez: már most is meg kellett éreznie, milyen az, amikor szembetalálja magát egy nagy teherbírású fiatallal, és ez a különbség csak erősödik. A legnagyobb gondja talán az, hogy az új kormánynak ma több a szimpatizánsa, mint a választás napján. Nyilván maradtak a Fidesznek hívei, nem is kevesen, de a tizenhat év nyomasztó hatalomgyakorlását a legtöbben nem akarják még egyszer megélni, brutális az elutasítás...

ITT OLVASHATÓ