Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2026.09.18.
„Elmentem megnézni a Charles de Gaulle második világháborús szerepéről szóló filmet egy párizsi moziba. Az egyik londoni jelenetben a tábornok ellentmondott Winston Churchillnek, mire a brit miniszterelnök kiabálni kezdett vele, hogy de Gaulle mögött nem áll se párt, se ország, ő egy senki. De Gaulle nyugodtan és méltóságteljesen visszakérdezett: »Jeanne d’Arc is egy senki volt?«. Tudnia kell, Franciaországban minden diák megtanulja az iskolában, hogy az orléans-i szüzet az angolok égették meg 1431-ben. A zsúfolásig megtelt terem a párbeszéd után spontán tapsviharban tört ki. De Gaulle egyenessége, víziója hiánycikk, ha végignézünk az általa alapított V. Köztársaság elnöki székéért versengőkön” – meséli a Válasz Online-nak Bernard Guetta, Emmanuel Macron pártjának európai parlamenti képviselője.
A Le Monde napilap korábbi munkatársa ezzel a kis történettel öntötte formába a lapunk múlt heti párizsi útján tapasztalt közéleti gomolygást. A kétrészes, összesen ötórás (!) La bataille de Gaulle (a szójátékot egyszerre lehet galliai csatának és de Gaulle-csatának fordítani) című filmeposz a nyár kasszasikere volt. Az első részt 2,7 millióan, a másodikat 2,2 millión nézték meg a mozikban, s a fanyalgásra igencsak hajlamos kritika is szinte egyöntetűen elismerően írt Antonin Baudry művéről. Ám ahogy Guetta is jelezte, a népszerűség nem csak az izgalmas forgatókönyvnek vagy a de Gaulle-t alakító, libanoni örmény származású Simon Abkarian pazar játékának köszönhető.
Mintha a rajongásban szerepet játszana tartalékait felélt politikai rendszerrel kapcsolatos elégedetlenség, illetve a tanácstalanság is. A jövő tavaszi elnökválasztás kampánya szeptember elején az iskolakezdéssel együtt lényegében elstartolt, s rögtön robbantak is a petárdák.
Több közvélemény-kutató egybehangzóan jelentette, jövő tavasszal soha nem látott elnökválasztási második fordulóra kerülhet sor.
Az első fordulóra 33-35 százalékra mért jobboldali radikális Marine Le Pennel (aki 2017 és 2022 után kerülne ismét a „döntőbe”) nem jobb- vagy balközép politikus mérkőzne meg. Hanem a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország politikusa, a 75 éves Jean-Luc Mélenchon, akit jelenleg a választók 16-17 százaléka támogat. Ez a népszerűség egyfelől nem újdonság, hiszen Mélenchon már 2022-ben is majd’ 23 százalékot szerzett az első fordulóban, míg Le Pen Emmanuel Macronnal szemben maradt alul 42-58 arányban. Másfelől a számok mégis sokkolóak, mert a centrum végzetesnek tűnő meggyengüléséről tanúskodnak.
A népszerűségi listán harmadik a jobbközép-liberális Édouard Philippe, Macron volt miniszterelnöke, Le Havre polgármestere. Az ő 14-15 százaléka első látásra nem tragikus és főleg nem jelent behozhatatlan hátrányt Mélenchonnal szemben. Második szemrevételezésre már bonyolultabb a helyzet. Ugyanis egyszerre kellene elhatárolnia magát a franciák háromnegyede által negatívan megítélt Emmanuel Macrontól (aki két ciklus után nem indulhat újra), illetve képviselni az elnök örökségét. A túl radikális szakítás miatt még a megmaradt nyáj is szétszaladna. Mindezt úgy, hogy egyelőre nem látszanak programjának kontúrjai, sőt Philippe szerencsétlen kijelentésekkel vétette észre magát. Nemrég egy podcastban például arról elmélkedett, személyesen „imádná”, ha a májusban megválasztandó elnök szeptemberben lépne csak hivatalba, így lenne ideje pihenni és felkészülni. Pedig a francia társadalomban egyetértés uralkodik azzal kapcsolatban, hogy a GDP 117 százalékát kitevő államadósság, a növekvő munkanélküliség, a szociális és migrációs problémák miatt egy megválasztott államfőnek haladéktalanul munkába kell állnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.