UNATKOZNI VESZÉLYES

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: M. Révész Zsuzsa
2016.01.10.

Tegyük hozzá már az elején: tartósan. Az átmeneti unalom arról szól, hogy alapvetően jól vagyunk, épp nincs kielégítetlen alapszükségletünk, csak hát, hiányzik valami. S ha ez arra sarkall, hogy keressünk egy izgalmasabb, érdekesebb elfoglaltságot, még hasznos is lehet. Viszont egészen más a helyzet a tartósan beálló életunalommal. Nézzük, mit mond a tudomány!

R.G.Bargdill az unalmassá váló életet tanulmányozta. Interjúalanyai válaszait elemezve a következő folyamatot tárta fel:

1. A kezdetben kitűzött életcélok vonzóak és inspirálóak, de az elérésükhöz szükséges energiát a személy alábecsüli.
2. A megvalósítás menet közben valahol elakad és a személy ahelyett, hogy küzdene céljai eléréséért, kompromisszumot köt egy számára kevésbé kielégítő megoldással.
3. Úgy érzi, hogy mások vagy a körülmények alakulása miatt kellett lejjebb engednie az igényszintjét, ezért haragot táplál a világ, az akadályozó ágensek felé. Ugyanekkor tudattalanul munkál benne az önmaga, saját tehetetlensége iránt érzett harag is. Ez hosszabb távon az önbecsülést ássa alá.
4. A kevésbé kívánatos célok kevésbé motiválóak, ezért újra csak nem lesz elegendő a befektetett energia, a siker elmarad.
5. Kialakul egy passzív, lemondó, elkerülő hozzáállás a kihívásokkal és általában az élettel kapcsolatban. A megoldás reményét a személy a körülmények változásához, vagy egy „megmentő” megjelenéséhez köti.
6. Tudatossá válik az önmagával szemben érzett elégedetlenség és harag, a folyamatos önhibáztatás olyan mértékben aláássa az önbecsülést, hogy a korábbi életszakaszokban működő pozitív identitás darabjaira hullik.
7. Üresség, vákuum keletkezik a személyiségben, beáll egy depresszív, lemondó állapot (minden mindegy). Az apátia öndestruktív, destruktív tendenciák megjelenéséhez vezethet...

ITT OLVASHATÓ