Amerikai Népszava
2018.09.22.
Németh kijelentése – több máshoz hasonlóan – nem egyeztethető a Bibliával, leleplezi őt...
...Németh azt állítja, hogy “minél több időt tölt el az ember az Úrral, annál erősebb lesz benne a félelem Isten hatalmától”. Nem tudjuk, hogy Németh kinek a jelenlétében tölt időt, legfeljebb sejtjük, de a Biblia egészen mást mond, és az Istent ismerő hívők tapasztalata is egészen más.
A Biblia azt mondja: “Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” (Jakab 2,19) Istentől csak azok félnek, akik ítéletre vannak fenntartva, akik ítélet alatt vannak, és nincsenek megváltva. Aki megismeri Istent, annak szívét a szeretet tölti be, nem a félelem. A félelem a szeretet ellentéte. Aki pedig fél, az nem szeret, hanem gyűlöl. Aki megérti a megváltást és Isten szeretetét, az nem fél, hanem szeret.
Erről világosan beszél a Biblia: “A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (I. János 4,18) János apostol ugyanitt azt mondja, hogy “A ki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet”. (I. János 4,8)
Az arisztotelészi formális logika szabályai szerint így néz ki a fenti premisszákból levonható következtetés. Premisszák: 1. Aki fél, nem szeret. 2. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent. 3. Németh Sándor fél. Következtetés: Németh Sándor nem ismerte meg az Istent. A végeredmény fordítva is bizonyítható, mert a megváltott, üdvösséget nyert ember nem fél az Istentől, mert eltávozik róla az Isten haragja, és megismeri őt olyannak, amilyen.
János apostol erről azt írja: “Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.” (I János 4,17) Láttuk, hogy aki fél, az nem lett teljessé a szeretetben. A szeretet pedig azzal lesz teljessé, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához. Németh ellenben fél, nem lett teljessé a szeretetben, s ez azt jelenti, nincs bizodalma az ítélet napjához. Ez a félelem alapja. Nincs megváltva.
Aki fél Istentől, abban nincs meg az Isten szeretete, és nem ismerte meg őt. Szemben az Istent ismerő hívőkkel, akikről János azt mondja: “mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.” Németh Sándor azért fél az Istentől, mert nincs benne az Isten.
Nem tudhatjuk, hogy Németh Sándorban milyen “szellem” van, de Isten nem a félelem szellemét adja a benne hívőknek: “Mert nem kaptatok szolgaság lelkét (szellemét) ismét a félelemre, hanem fiúságnak Lelkét (szellemét) kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” (Róma 8,15) Az “Abba” egy szeretetteljes megszólítás, magyarra úgy lehetne fordítani ezt, hogy “apu”, “apuci”, “édes, drága apukám”. Ez a legbensőségesebb megszólítás, a bizalom és a szeretet, a közvetlenség és a teljes biztonság legmélyebb kifejezése.
Pál apostol a II. Timóteus 1,7-ben ugyanezt mondja: “Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” A félelem helyett a szeretet szellemét kapják azok, akik személyes kapcsolatba kerülnek Istennel. A félelem a bizonyítéka annak, hogy Németh Sándor nem ismeri az Atyát, nem ismeri az Istent. Ez a szolgaság szelleme, mert aki fél, az szolga. A fiú nem szolga. Istentől nem kell félni, azért sem, mert hatalmas. Az csak megnyugtató. Betakar.
Ez az oka annak, hogy Németh maga is szolgákat tart és megfélemlít másokat, mert maga is szolga, maga is megfélemlített, félelemben élő ember. Közvetíti az ő urának természetét, de ez az “úr” nem az Isten. Ha Istent ismerné, ha Istent szeretné, ha Isten lenne benne, akkor nem félne, és másokat sem félemlítene meg. Az ő istenképe az ördög. Az ördög az ő ura. Az ördögtől valóban félni kell, mert benne nincs semmi szeretet, csak gonoszság. Ez az oka, hogy Németh Sándor nem szeret senkit, a szolgatársait sem, hanem veri őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.