FREUD IS ÁLLVA TAPSOLNA, HA EZT LÁTNÁ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.01.25.

Nagyot futott már megint a doktorminiszterelnök úr soros péntek reggeli igehirdetésében, bár megszokhattuk tőle – különös tekintettel mióta a migrációs válság felütötte a fejét és az elvetélt sufnijogász megélhetésileg belecsimpaszkodott (és az nem tegnap volt) -, hogy egyetlen olyan pénteki monológot nem bírt még lenyomni, amiben ne az őt hatalomban tartó beteges rögeszméjét puffogtatta volna, leszarva a mindennapok húsba vágó rögvalóságát. Egészségügy, oktatás, társadalmi rohadás? Ugyan már.

Ma sem volt ez másképp, de mivel semmi kedvem ingyenes felületet biztosítani a szégyennel teljes, nettó hazug sorosozásának (23 másodpercenként egyet sorosozni, újabb világrekord), az Európai Unió kifutó szériájára zúdított mocskolódásának, de a gazdasági sikerekkel kapcsolatos hőzöngéseinek és a családügyi nemzeti kamukonzultáció köré kerekített rablómeséjének sem, álljon itt egyetlen, Freud mestert megszégyenítő kiszólása Puritánia teljhatalmú urának.

A néplélek húrjainak világszínvonalon teljesítő pengetője remekbe szabta, mit gondol nemzetté válás útján megtorpant magyar népről, amelynek nyakán kilenc éve megszakítás nélkül pöffeszkedik, és amelynek immár a Várból köpködheti – nem csak szimbolikusan – a fejére a szotyolahéjat:

Nehéz nép a mienk, tehát sikeresnek lenni Magyarországon az nem egyszerű dolog, és nem csak azzal kell megküzdeni, hogy a sikerhez teljesítmény kell, hanem a közeggel is. Tehát Magyarországon sajnos a közeg az nagyon ritkán inspirál bennünket sikerre, kiemelkedő teljesítményre. Az, hogy a legnépszerűbb kártyajáték az az ulti, ami arról szól, hogy ha valamit akarsz csinálni, akkor neked egyedül meg kell küzdened két másik emberrel, akik összefognak veled szemben, hogy ne sikerüljön, amit akarsz, ez sok mindent elárul rólunk. Tehát itt nagyon nehéz alkotni ebben az országban, de mégis mindig voltak emberek, akik ezt vállalták.

Nem tudom, hány ember van, akinek Magyarországról az ulti nevű népnemzeti mulatság jut eszébe (egyáltalán vannak olyanok, akik ismernek élő embert, akinek a kikapcsolódás, a kultúra és a sport netovábbja az ultizás), de nagyjából mindent elárul az országról és annak miniszterelnökéről, hogy ezzel a kocsmai dumával, ezzel a primitív hasonlattal eredményesen lehet zsibbasztani a nagyérdeműt. Aki – mármint a miniszterelnöknek csúfolt bakelitjogász – odáig fajult az egybites dakota bölcsességek mantrázásában, hogy egy állítólag közkedvelt (felcsúti kivakarózott körökben egészen biztosan népszerű) kártyajátékból szerinte simán levezethető a nép lélektana. Az ultiból, basszameg, az ultiból. Mert ugyanis ez a kultúránk nekünk, amit meg kell védeni.

Miután olyan távol áll tőlem az ultizás – rólam is sokat elmond, hogy nem tudok ultizni, vagy ha tudtam is, elfelejtettem – mint a stadionépítés az egészséges életmódtól, csak annyit tudok megállapítani, hogy megérkeztünk. Bő nyolc évnyi teljhatalommal uralkodás és illiberális ámokfutás után, aminek köszönhetően az egyébként is tehetősek még gazdagabbá, az életvitelszerűen kiszolgáltatottak még szegényebbé váltak, Orbán megtalálta a NER sifonérjában minden bajok okát: az a kibaszott közeg, az tehet róla. Miután ma már nincs olyan területe a tyúkszaros életünknek, amit ne a NER ragacsos váladéka töltene ki, miután már nincs egyetlen talpalatnyi hely, ahol ne a hatalmi mámorban fetrengő fideszhuszárok osztanák a lapokat, kiderül, hogy a nép tehet róla. Mert itt a cselekedni akaró, teljesítményt produkálni képes embereket lehúzza a közeg. Mert nehéz nép a mienk...

ITT OLVASHATÓ