„JÓL LÁTHATÓAN MEGÉRKEZTÜNK A SZAKADÉK SZÉLÉRE” – ÖSSZEOMLÁSBAN AZ ISKOLAPSZICHOLÓGIA MAGYARORSZÁGON

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2022.11.13.

„A diákok mentális állapotának a szűrését azért vetettük el, mert a feltárt problémák mennyiségét nem bírná el a rendszer, összeomlana nemcsak az egészségügy, de a gyermekvédelem és a szakszolgálat is. Így hagyjuk cserben a legkiszolgáltatottabbakat!” Ezt írta Facebook-oldalán a pedagógiai szakszolgálat fővárosi pszichológusa, aki nem a pénzért protestál – 19 év utáni 267 ezer forintos megbecsülését informatikus férje támogatásával tudja vállalni –, hanem a riasztó helyzet miatt. Az Iskolapszichológiai Módszertani Bázis vezetője pedig úgy fogalmaz, azonnali változásra lenne szükség az óvoda- és iskolapszichológusok foglalkoztatásában, ám a döntéshozók rendre megfeledkeznek erről a szakterületről. Őt azt követően kerestük, hogy az óvoda- és iskolapszichológusok kongatták a vészharangot szakmai állásfoglalásukkal...

...L. Ritók Nóra a tíz legszegényebb európai régió egyikében, a berettyóújfalui kistérségben dolgozik, az Észak-Alföldön működő Igazgyöngy Alapítvány vezetője, az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Ő is állítja, nagy a baj. Ismeretei szerint a pedagógiai szakszolgálat pszichológusa általában heti egyszer jut el egy-egy iskolába, 2-3 órára. „Méréseket végez, néha osztályszintű foglalkozásokat tart. Ez egy olyan iskolában, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek, nem elég. Sok iskola tudna főállásban is foglalkoztatni pszichológust, ha lenne. De nincs.”Ez volt a korábbi évek tapasztalata is. Nemcsak a pszichológus hiányzik, hanem logopédusból sincs elég. Pedig ők nagyon fontosak lennének az óvodásoknál is. „A pandémia előtt egyetlen logopédus volt csak a járásban – mondja L. Ritók Nóra. – Nem lehetett megoldani, hogy kijárjon az óvodákba, a gyerekeket akarták bevitetni a járási székhelyre, a foglalkozásokra. A szülők ezt nem tudták vállalni. Mi is segítettünk, az önkormányzatok is bevetették a falugondoki szolgálatot, de így sem volt egyszerű. A pszichológus hiányát is igyekeztünk kezelni, amíg tudtuk. Éveken át alkalmaztunk az alapítványnál félállásban egy iskolapszichológust. Az intézménnyel egyeztetve a legsúlyosabb problémával küzdő gyerekkel foglalkozott így hetente egyszer félórát. Egymás után, sorba mentek hozzá a gyerekek. De elhagyta a közoktatást. A leszakadó térségekben nem maradnak meg a szakemberek. A pedagógiai szakszolgálatnál most épp többen dolgoznak, de az óvodákban és az iskolákban nem igazán érzékelhető a hatásuk. És ez nem az ő hibájuk.

A generációs szegénységben élő gyerekek többsége traumatizált. A lakhatási szegénységben sem beszélhetünk harmonikus fejlődésről. A konfliktuskezelésük, kommunikációjuk, szabálytartásuk, figyelemkoncentrációjuk problémás. Nehezen működnek egy közösségben, azokkal az eszközökkel reagálnak egy-egy helyzetre, konfliktusra, amelyekkel otthon találkoznak. Sokan látnak családon belüli erőszakot, olyan helyzeteket élnek át, amiket nem tudnak feldolgozni. És akkor még nem beszéltünk a családból kiemelt gyerekekről, akik még több lelki sérüléssel érkeznek meg a települések általános iskoláiba. Ezeknek a traumáknak a feloldását egy pedagógus nem tudja megoldani, nélkülözhetetlen lenne a pszichológus jelenléte. A szegregálódó vagy szegregált isko­lákban, ahol a gyerekek nagy része plusz pedagó­giai­ munkát igényelne, a problémák rögzülnek, erősödnek, a pedagógusok pedig eszköztelenekké válnak. Nem iskolarendőrökre lenne szükség ezekben az iskolákban, hanem megfelelő szakemberekre.”Öt diplomával 253 ezerértN. Andrea egy Budapest közeli város általános iskolájában tanít. Elhagyni készül a pályát. „Sztrájkolhatok jobbra-balra, de semmi értelme. Nem látom az alagút végét. Ikonikus nap volt, amikor indultam reggel dolgozni, és még nem vitték el a kukát. A rádióban hallottam, hogy sztrájkba kezdtek a kukások, mert a 280 ezer forintjukból nem élnek meg. Előző nap érkezett meg a fizetésem: 253 ezer forint. 52 évesen, öt diplomával. És osztályfőnök vagyok” – árad a panasz Andreából. Az iskolapszichológusok hiányát is említi, 700 gyerekre sem jut náluk. – Két évig dolgozott félállásban egy pszichológus, mindenki imádta. Elment, nem tudom, miért. Arra nincs időnk, hogy beszélgessünk egymással. Nekem a harmadikos osztályomban van hat papíros gyerekem, ami azt jelenti, komoly problémák vannak velük. Plusz két diákom vizsgálata folyamatban van, két kérvényt pedig most írok. Vagyis az osztály harminc százaléka valamilyen nehézséggel küzd. A pszichológusunk nyitott volt, remekül tudtunk együtt dolgozni. Egyéni problémákban is kérhettük a segítségét, mert volt itt szülői haláleset, csúnya válás, minden. De ha a közösséget romboló, folyton, zsizsegő, vibráló, a társait szekáló gyerek miatt kerestük, arra is volt megoldása. Hetente kétszer jött az iskolába, délelőtt csoportterápiát tartott az osztályokban, stresszoldást, indulatkezelést tanított szituá­ciós játékokon keresztül, délután pedig egyéni találkozókat tartott. Ha kellett, gyermekpszichiáterhez irányította a tanulót. Mindig időben és helyén kezelte a problémákat. Most, hogy elment, a gyerekek és mi, pedagógusok is sokat veszítünk.”...

ITT OLVASHATÓ